Amikor egy kis romboló szembeszállt az óriással

Képzeld el: te vezeted egy amerikai rombolót. Az ellenség tűzereje hatalmas. Nagyobb ágyúk, több hajó, végtelen lőszer. A feladatod? Időt nyerni a bajtársaidnak, hogy elszökjenek. Tudod, nagy eséllyel nem éled túl.

Ez pontosan az volt, amit Ernest Evans parancsnok átélt 1944. október 25-én az USS Johnston fedélzetén.

A Leyte-öböl csatájában a Fülöp-szigeteken a "Taffy 3" nevű kis amerikai egység szorult sarokba. Hat kísérőrepülőgép-hordozó – gyakorlatilag lebegő célpontok – védte mindössze három romboló és négy rombolóescort. Velük szemben: négy csatahajó, hat nehéz cirkáló, két könnyű cirkáló meg tizenegy romboló.

És köztük ott volt a Yamato, a valaha épített legnagyobb csatahajó. 46 centis ágyúi. A Johnstonéi? Csak 13 centisek. Mintha pillebogár-puskával mennél tank ellen.

A hihetetlen fordulat: mégis sikerült

Evans nem futamodott meg. Nem adta fel. Egyenesen rárontott a japán flottára. A kis hajók emberfeletti bátorsággal álltak a hatalmas ellenség és az amerikai hordozók közé. Céljuk? Időt adni a nagyoknak a menekülésre.

Megcsinálták. A Johnston súlyosan megsebesítette a Kumano nehéz cirkálót, kivette a harcból. Ára óriási: a rombolót többször eltalálták, két és fél óra után elsüllyedt. A 327 fős legénységből csak 141 élte túl.

Evans posztumusz megkapta a Becsületrend Érdemrendet. Ezrek életét mentette meg egy kisebb ágyúval harcoló férfi.

77 év a mélységben

Évtizedekig senki sem tudta, hol nyugszik a Johnston. A csata a Fülöp-szigeti árok fölött zajlott, a Csendes-óceán legmélyebb pontjain. Találni ott roncsot? Lehetetlennek tűnt.

2019-ben expedíció talált egy Fletcher-osztályú rombolóroncsot 6450 méter mélyen. Körülbelül négy mérföld a tengerfenéken. De vajon a Johnston vagy a szintén ott süllyedt Hoel?

2021-ben a Caladan Oceanic csapata – két volt tengerészgyalogos alapította – lemerült a Limiting Factor nevű pilóta nélküli tengeralattjáróval. Kétszer, nyolcórás merülésekkel. Ezek a legmélyebb roncsfeltárások a történelemben.

A roncsnál egyértelmű bizonyíték: a 557-es oldalszám még látható az orron, nyolc évtized után is. Lefotózták a hídót, a torpedóvető csöveket és azokat a 13 centis ágyúkat, amelyek legendásan tartottak ki.

Hagyni pihenni a hőst

Ami igazán lenyűgöz: semmit sem hoztak fel. Nem szedtek szét relikviákért. A helyén hagyták.

Mert a USS Johnston nem sima roncs – sírkert. Az USA 2004-es Tenger alatti Katonai Roncsok Törvénye védi az amerikai hajóroncsokat a fosztogatóktól. Itt nyugszanak békében a 186 eltűnt tengerész.

Szép gondolat. Egy olyan világban, ahol mindent ki akarnak ásni, néha a legnagyobb tisztelet: békén hagyni. Hagyni, hogy emlékmű maradjon.

A Johnston története azt üzeni: a bátorság nem a legnagyobb ágyúkról szól. Hanem arról, hogy akkor is cselekszel, ha minden ellened van. Nyolc évtized után végre mondhattuk: "Megtaláltunk. Emlékeszünk rád.