A rejtély, ami sosem hal meg

Vannak történelmi talányok, amik makacsul kitartanak. Ilyen Amelia Earhart eltűnése is. Több mint 85 éve tűntek el a Csendes-óceán felett pilótájával, Fred Noonan navigátorral. 1937. július 2-án. Még mindig kutatják, mi történt a repülés legendájával.

De mi van, ha rossz helyen kerestük az utolsó üzenetét?

Egy kamaszlány furcsa élménye

Képzelj el egy 15 éves lányt, Betty Klencket. 1937 júliusában floridai otthonában babrál rövidhullámú rádióján, St. Petersburgban. Családja rádiómániás volt – 18 méteres antennát szereltek a házra. Délután átpörgeti a frekvenciákat. Hirtelen megáll.

„Ez Amelia Earhart. Ez Amelia Earhart.”

Betty kapja a noteszét. Lázasan jegyzetel. A jel gyenge, szavak szakadoznak. Egy nő (valószínűleg Earhart) és egy sérült férfi viaskodik a rádióért. A férfi fejsérülése miatt kábult. A gép szárazföldre zuhant, de víz önti el őket. Reménytelen a helyzet.

Apja hazaérkezik. Betty mindent előad. Az apa maga is hallgatózik, majd hívja a partiőrséget. Válasz: „Nyugalom, mi intézzük.” Senki sem foglalkozik tovább. A notesz porosodik.

Miért foglalkozzunk egy lány fantáziájával?

Évtizedekig nevetségesnek tartották Betty történetét. Repülésrajongó kamasz képzelete, ennyi. Logikus. Híres eltűnésnél mindig felbukkannak őrültek, álmodozók, akik azt hiszik, hallottak valamit.

De Betty nem volt egyedül.

Egy sztoriból 120

Megjött a TIGHAR, a Nemzetközi Történelmi Repülőgép-Visszakereső Csoport. Komoly kutatók, tudományosan vizsgálják Earhart ügyét. Most minden poszt-eltűnés rádiójel-jelentést felkutatnak. „Post-Loss Radio Signals” néven.

Alapos munka. Újságtárak, több mint 2000 hajónapló átnézése. Adatbázis építése.

Eredmény? 120 jelentés hasonló jelekről.

Ne ugrálj előre. A legtöbb kacsa. De itt jön a tudomány.

Szétválasztani kacsa és igazság

Nem hittek vakon mindegyiknek. Hitelességi rendszert alkottak. Szoftver számol: ha a gép Gardner-szigetről sugárzott (szerintük ott jártak), mekkora esély, hogy épp ott, akkor fogták? Tartalom elemzése: értelmes-e, vagy ködös fantázia?

Így 57 hiteles maradt a 120-ból.

A legizgalmasabb darab

A 57 közül kiemelkedik egy. Öt órával Earhart utolsó biztos jelzése után. Az Itasca hajó naplója rögzítette – az a hajó, ami vezette a repülést. Lehet, Earhart hangja volt.

Gondold át. A hivatalos keresőhajó hallhatott valamit a kudarc után.

Hallotta Betty Ameliát?

Őszintén? Nem tudjuk. Ez a legtisztább tudományos válasz.

Betty rádiója korára szuper volt. Lehet, hogy elkapta, amit a hivatalosak nem. Családi rádiás szenvedély, részletes notesz – nem tűnik kitaláltnak.

De lehet, hogy zajt hallott, agya Earhart-hírekből (napokig címlapon) rakott össze történetet. Az agyunk mintafelismerő gép, csalékony.

Sherlock Holmes mondta: kizárva a lehetetlent, a maradék – hiába valószínűtlen – igazság. De valóságban rosszul tippeli az ember a lehetetlent.

Miért fontos ez?

Nem Betty hallása a lényeg. Hanem hogy végre komolyan vették ezeket a „őrült” sztorikat. A TIGHAR tudományos keretet épített 120 jelenségre. Tiszteletben tartották a rejtélyt.

Lehet, valódi vészjelet fogott Betty. Lehet, zajt töltött ki. Mindegy: emlékeztet, hogy rejtély megoldása nem mindig válasz. Kérdések, minden nyom, bizonyítékos munka kell.

Earhart titka talán sosem derül ki. De Betty sztorija most már számít. Ez előrelépés.