A láthatatlan erő, amit eddig nem vettünk észre
A gravitációt se látjuk, mégis tudjuk, hogy ott van és összetartja a világot. Pont így bámulják a csillagászok évtizedek óta a Tejútrendszert: tudják, hogy van mágneses tere, de eddig csak sejtették, milyen is lehet valójában.
Ennek a térnek óriási szerepe van. Ha nem lenne elég erős, a galaxisunk egyszerűen összeroskadna a saját súlya alatt. A gravitáció győzne, és nem maradna belőle más, mint egy óriási porfelhő.
Most végre láthatóvá vált
Egy calgary-i kutatócsoport most hozta nyilvánosságra a legélesebb képet, amit eddig a galaktikus mágneses térről kaptunk. Két jelentős csillagászati lapban is megjelentek az eredményeik.
A kulcs egy új rádióteleszkóp volt Brit Columbiában. Ez a műszer egyszerre több frekvencián figyeli az északi égboltot. Így a kutatók sokkal több részletet láttak, mint korábban bármikor.
Hogyan térképezik fel a láthatatlant?
A módszerük neve Faraday-forgás. Amikor rádióhullámok haladnak keresztül elektronokkal és mágneses térrel teli térrészen, elcsavarodnak. Minél erősebb a mágneses tér és minél több elektron van ott, annál nagyobb a csavarodás.
Ez a jelenség nagyon hasonlít ahhoz, ahogy egy szívószál torzul a vízen keresztül. A kutatók pontosan mérik, hogy mennyire csavarodnak el a hullámok, és ebből állítják össze a mágneses tér képét.
A váratlan fordulat
A legnagyobb meglepetés azonban nem a módszer volt, hanem a felfedezés. A galaxis mágneses tere nem egyenletesen irányított. A legtöbb helyen, ha felülről nézzük, az óramutató járásával megegyező irányban forog. De a Nyilas-karban ez az irány megfordul – ellentétes irányba mutat.
Ez a fordulat eddig rejtélynek számított. Egy átmeneti zónát már ismertek, de a mechanizmusát nem értették. Anna Ordog friss adatai hozták a megoldást: a fordulat nem egyszerűen vízszintes, hanem ferdén történik.
Három dimenzióban
A fordulat valójában egy ferde sík mentén zajlik. Nem csak irányt vált, hanem egy kicsit „meg is billen”. Ez a háromdimenziós szerkezet új fényt vet arra, hogyan alakulnak ki és hogyan változnak a galaxisok hosszú idő alatt.
Miért számít ez nekünk?
Bár távolinak tűnik, mégis alapvető. A galaxisunk mágneses tere alakította a csillagok születését és halálát – és így azokat az atomokat is, amelyekből mi magunk is állunk. A kutatók most egy hatalmas adathalmazt is közzé tettek, amit más csillagászok is használhatnak. Ez az a fajta munka, ami később váratlan eredményekhez vezethet.