Az éjszaka, amikor St. Louis eltűnt

Képzeld el, hogy 1896-ban élsz St. Louisban. Május 27-én este végzed a dolgod, örülsz, hogy végre melegszik az idő. Aztán az ég zöldes színűre vált — és minden rommá válik.

Amit aznap este történ, az Amerika egyik legpusztítóbb természeti katasztrófája lett.

Az 1896-os nagy ciklon — és ez tényleg ijesztő név — végigsöpört St. Louison és East St. Louison. F4-es tornádóról beszélünk (a régi Fujita-skálán, ami F5-ig megy), ami közel egy kilométer széles volt, és tíz mérföld hosszú pusztítási nyomot hagyott Amerika akkori ötödik legnagyobb városában.

311 épület semmisült meg teljesen. 7200 másik megrongálódott. 255 ember meghalt.

A St. Louis Post-Dispatch azt írta: „A városban mindenütt harangok szóltak a halottakért."

Nekem ez a mondat hideget és meleget ad.

Két hét tornádó-álom

Itt jön a really érdekes rész: a st. louis-i tragédia nem is az egyetlen nagy tornádó volt abban a héten. Csak a legrosszabb.

Május 15-től 28-ig körülbelül 40 tornádó söpört végig a Középnyugaton és az Amerikai Egyesült Államok keleti felén. Tizenkét államot érintett. Legalább három közülük F5-ös besorolást kapott volna — ez a leghevesebb kategória, akár 480 km/h-s szélsebességgel.

A tudósok ezt „tornádó-kitörési sorozatnak" nevezik — vagyis amikor egy viharendszer a másik után hoz létre tornádókat gyors egymásutánban. Mai szóval: az időjárási rendszer bedurvult.

Körülbelül 500 ember halt meg összesen abban a két hét alatt. dollármilliók károk — ami 1896-ban astronomikus összeg volt. Ez nem csak egy rossz hét volt — ez az amerikai történelem egyik legvéresebb tornádó-sorozata volt.

Akkor most mi a baj?

Íme, itt jön a lényeg.

2000 óta a tudósok azt figyelték meg, hogy a tornádó-kitörések száma — vagyis azok az időszakok, amikor egy viharendszer egyszerre több tornádót hoz létre — megduplázódott. Ez az NOAA adata.

És itt jön a csavar: összessében kevesebb tornádós nap van. De amikor mégis tornádók alakulnak ki, azok inkább csoportosulnak, nagy kitörésekben jönnek.

És itt jön be a klímaváltozás, mint a gonosz a történetben: ahogy a bolygó melegszik, az északi és déli légtömegek közötti hőmérséklet-különbség bizonyos évszakokban valószínűleg még drámaibb lesz. Azok a feltételek, amelyek 1896 rémálmát létrehozták, gyakoribbá válhatnak.

A legutóbbi hasonló eset 2019-ben volt, amikor 374 tornádó söpört végig az országon mindössze 13 nap alatt. Hasonló méret, hasonló intenzitás.

Megtörténhet újra?

Őszintén? Valószínűleg igen.

Azok az összetevők, amelyek 1896 pusztító májusát létrehozták, nem tűntek el. Sőt, a felmelegedő klíma talán gyakoribbá is teheti őket. Jobbak lettünk abban, hogy figyelmeztessük az embereket — a modern radar és riasztórendszerek biztosan megmentenének olyan életeket, amelyek 1896-ban elvesztek. De a viharok nyers ereje velünk marad.

Ez az a fajta emlékeztető, hogy a természet nem törődik a városainkkal, az infrastruktúránkkal, a biztonságérzetünkkel. Néha az атмосфера egyszerűen emlékeztet minket, ki az úr a házban.

Az 1896-os nagy ciklon olyan drámai volt, hogy két héttel később a Harper's Weekly borítójára került. Egy akkori német nyelvű újság „Der Große Tornado"-ként, Nagy Tornádóként hivatkozott rá.

Talán a legmegrázóbb részlet az, hogy ha hasonló ma történne, okostelefonjaink lennének, hogy dokumentáljuk. A közösségi média robbanna a felvételektől. És mégis, valahogy úgy gondolom, a terror pontosan ugyanúgy érződne, mint azon st. louis-i lakosoknak, akik a halottakért szóló harangokat hallgatták.