Amikor az óceán messziről gyúrja a hegyeket

A hegyek nem mindig ott emelkednek, ahol a kontinensek egymásnak csapódnak. Néha egy már rég eltűnt óceán is beleszólhat a játékba.

A Tethys-óceán története

Körülbelül 250 millió éve még hatalmas vízfelület nyúlt át a Földön. Ez volt a Tethys-óceán. Ma már csak a Földközi-tenger emlékeztet rá. Az egész akkora volt, hogy szinte beláthatatlan.

Mi emelte a közép-ázsiai hegyeket?

A geológusok sokáig úgy gondolták, hogy három fő erő formálta a tájat: a lemezmozgások, az éghajlat változása, és a köpeny mélyén zajló folyamatok. Ám a 30 évnyi adat elemzése után kiderült, hogy ezek együtt sem magyarázzák az egész képet.

A hiányzó darab a Tethys-óceán volt.

Hogyan hatott a messzi óceán?

Amikor a Tethys alábukott a köpenybe, a lemez hátrahúzódott. Ez a visszahúzódás feszültséget keltett a kéregben, és több ezer kilométerre aktiválta a régi törésvonalakat. Ezek a gyenge pontok aztán megmozdultak, és hegyek emelkedtek ki belőlük.

A hatás olyan volt, mint egy hosszú kötél, amit az egyik végén meghúznak – a hullámok messze is eljutnak.

A kutatók módszere

A csapat hőmérséklet-történeti modelleket készített. Ezek megmutatták, hogyan hűltek le a kőzetek, amikor a felszín közelébe emelkedtek. Így követték végig a hegyképződés ütemét. A modelleket összekapcsolták az óceán fejlődésével és a köpenyáramlásokkal.

Miért fontos ez?

A módszer máshol is használható. Most éppen Ausztrália és az Antarktisz szétválását vizsgálják vele. A Föld így mutatja meg magát: egyetlen nagy rendszer, ahol minden összefügg.