A tenger mélyén rejtőző kráter, ami 20 évig megosztotta a tudósokat

Oké, őszintén szólva, amikor először olvastam erről a sztoriról, alig hittem el, hogy a kutatóknak húsz évbe tellett kitalálni, mi ütötte ezt a lyukat az Északi-tenger alatt. Ja, mert igen: egy lyuk a föld alatt — vagy inkább a tengerfenék alatt. Nem kellene ez egyszerűnek lennie?

Hát, nem volt az. És az eredmény, amit végül kiderítettek? Teljesen lesújtó.

A rejtély, ami nem akart megoldódni

Képzeld el: 2002 van, geológusok éppen a tengerfeneket térképezik, amikor valami furcsára bukkannak. Az angliai Yorkshire partjaitól nagyjából 130 kilométerre, nagyjából 700 méter mélyen ott ül egy kráter — akkora, mint két és fél kilométer átmérőjű kör.

Semmi nagy dolog, ugye? Kráterek mindenhol vannak a Földön.

De itt jön a poén — ez az egyik nem stimmelt. A formája, a körülötte lévő kőzet repedezettsége, meg ahogy a szkennerek mutatták... minden azt üvöltötte, hogy aszteroida-becsapódás. De nem mindenki volt meggyőződve.

Volt, aki azt állította, hogy csak sós lerakódások mozogtak a mélyben. Mások vulkanikus tevékenységre fogták a tengerfenék beomlását. A vita annyira elmérgesedett, hogy 2009-ben a geológusok szó szerint szavaztak róla. És itt jön a kínos rész: a többség a nem-aszteroida elméletre voksolt.

El tudod képzelni azt a szegény kutatót, aki azt mondogatta, hogy "nem, biztos, hogy űrkőzet", miközben mindenki más csak legyintett?

Az "ezüstgolyó", amit mindenki keresett

Na de most itt vagyunk, és az a bizonyos kutató totálisan igazolva lett.

Dr. Uisdean Nicholson csapata az Edinburgh-i Heriot-Watt Egyetemről nemrég publikált olyan eredményeket, amik örökre lezárják a vitát. És ezt úgy érték el, hogy találtak valamit, ami gyakorlatilag a becsapódás "füstölő fegyver": sokkolt ásványokat.

Most egy kicsit tudományos leszek, de maradj velem — ez tényleg durva. Amikor egy aszteroida több ezer kilométer per órás sebességgel csapódik a Földbe, a nyomás olyan mértékű, hogy megváltoztatja bizonyos kristályok molekuláris szerkezetét. Olyan kvarc- és földpátkristályokról van szó, amik csak ilyenExtreme körülmények között rendeződnek át így.

Dr. Nicholson szerint ezeket az ásványokat megtalálni "igazi tűt a szénakazalban" volt. Olajkutatófúrásokból származó mintákat vizsgáltak a helyszín közelében, apró darabokat nézegettek mikroszkóp alatt, hátha észreveszik ezeket a jellegzetes mintázatokat.

És hopp — megvoltak. Az abszolút bizonyíték, hogy 45 millió évvel ezelőtt valami a világűrből letarolta ezt a helyet.

Akkor mi csapódott be?

Az összes új adat — beleértve a super részletes szeizmikus képeket (gondolj rá úgy, mint a Föld ultrahangjára) és számítógépes szimulációkat — alapján a csapat rekonstruálta, mi történt.

A tettes egy nagyjából 160 méter széles aszteroida vagy üstökös volt. Ez akkora, mint másfél futballpálya hossza, vagy ha úgy jobban tetszik, olyan magas, mint az Eiffel-torony első kilátója. Nyugatról érkezett, lapos szögből.

És itt lesz igazán durva.

A becsapódást követő perceken belül több mint másfél kilométer magas kőzet- és vízfüggöny emelkedett — ez magasabb, mint a Rushmore-hegy. Az egész anyag visszaesett, és 300 méter feletti szökőárat generált.

Mondom még egyszer. Háromszáz méteres szökőár.

Összehasonlításként: ez magasabb, mint sok felhőkarcoló. Ha ma történne ilyen, nem csak a partok sérülnének — egész városok töröltetnének a térképről. A jó hír? Ez nagyjából 12 millió évvel az első emberek megjelenése előtt történt, úgyhogy őseinknek nem kellett szembenézniük ezzel a konkrét katasztrófával.

Szóval miért is érdekel ez bárkit?

Gondolhatsz úgy, hogy "oké, klassz sztori, de kit érdekel, mi történt millió éve egy helyen, amit soha nem fogunk látni?"

A lényeg viszont ez: a Földet ** sokkal gyakrabban** érik űrkőzet-becsapódás, mint gondolnád. A legtöbb kicsi és elég a légkörben elégni (ezek a "hullócsillagok"). De időnként jön valami elég nagy ahhoz, hogy komoly kárt okozzon.

Az ilyen kráterek — például a Silverpit — tanulmányozásával a tudósok jobban megérthetik, milyen gyakran történnek ezek, mi történik ilyenkor, és — remélhetőleg — hogyan védekezhetünk a jövőben. A NASA már most figyeli a potenciálisan veszélyes objektumokat, de minden új kráter, amit tanulmányozunk, hozzáad valamit ahhoz, amit a "velünk szemben álló" kockázatról tudunk.

És legyünk őszinték — ez egyszerűen egy zseniális történet. Ősi kozmikus látogató, rejtett kráter, évtizedekig tartó tudományos vita, és végül a bizonyíték, hogy igen, az aszteroidák tényleg becsapódnak a Földbe, és millió évekig tartó geológiai sebeket hagynak maguk után.

Olyan ez, amitől picit másképp nézel fel az éjszakai égre, nem?

Forrás: ScienceDaily