A furcsa evolúciós csavar, ami megmaradt

Képzelj el kilenc állkapocs-csontot egy folyómederben, mindegyik úgy néz ki, mintha valaki megcsavarta volna őket örökre. Pont ezt találták paleontológusok Brazília Amazonas menti részén. Ez a lelet arra késztet, hogy elgondolkodj: miért "javította" ki az evolúció ezt a dizájnt?

A csontok egy újonnan elnevezett fajé, a Tanyka amnicola-é. A név a guaraní indián nyelvből jön: "állkapocs" és "folyó menti lakó". Tökéletes egy ilyen torz állkapocsú állatra.

Élő kövület, ami már akkor is az volt

A sztori itt fordul igazán érdekesre. A Tanyka 275 millió éve élt – már akkor ősrégi volt. Olyan, mintha egy dinoszaurusz maradványát találnánk, ami kortársai között az "öreg motorosok" között számított.

Hasonló a kacsacsőrű emlőshöz: tojást rak, miközben a többiek élve szülnek. A Tanyka is egy ősi négylábú ágat képvisel – ebbe tartoznak minden négy végtaggal rendelkező gerinces. Míg a modernebb négylábúak hódították a világot, ez csendben tengődött édesvizekben.

A csavar nem sérülés – ez volt a normális

Elsőre azt hitték, sérülés vagy fosszilizáció közbeni deformáció. De kilenc darab, mind ugyanazzal a csavarral, köztük tökéletesen megőrzött példányok. Nem véletlen.

Jason Pardo, a kutatás vezetője bevallotta: évekig vakarózták a fejüket. De most egyértelmű: ez a faj így épült fel. Klassz, mert ez tudatos evolúciós döntés.

Reszelőként működő állkapocs

A csavar mögött zseniális szerkezet bújik meg: daráló gép.

Emberek fogai felfelé néznek. Náluk oldalra, kifelé álltak. A felső állkapocs belseje apró fogacskákkal, dentikulusokkal fedett – durva, bordázott felület. Alul is hasonló. Becsukott szájjal ezek súrolták egymást, mint egy sajtreszelő.

Nem húsra való. Növényi anyagot őrölt vele. Így a Tanyka az egyik legrégebbi növényevő gerinces.

Mi maradt rejtély?

Nem tudjuk, hogy nézett ki teljesen a Tanyka. Rokonok alapján szalamandraszerű, kicsit hosszabb orral, kb. egy méter hosszú. De teljes csontváz nélkül csak tippelünk.

Ken Angielczyk, a Field Múzeum kurátora óvatos: "Amíg nem találunk állkapcsot koponyához vagy más csontokhoz rögzítve, nem mondhatunk biztosat."

Miért fontos ez a csavaros csoda?

A Tanyka megmutatja: az evolúció néha beválik egy furcsa ötlettel, és az marad. Nem mindig kell jobb verzió. Ha működik az életmódhoz, kitart millió évekig.

Ez a reszelő-állkapocs megoldotta a növényfeldolgozást. Amíg a Tanyka létezett – gyalogolt vagy úszott? –, ez bevált. Az evolúció nem mindig előre rohan. Néha csak ragaszkodik a beválthoz, csavarral együtt.