Amikor a „kis zivatar” valójában világvége
A földi viharok már így is elég drámaiak. Sötétedik az ég, egyre hangosabban dörög, néha le is megy az áram. Hát igen, elég intenzív. De a Jupiteren ez a szint még csak a kezdés.
A UC Berkeley kutatói a Juno űrszonda adatait nézték át, és kiderült, hogy a Jupiter villámai akár százszor erősebbek is lehetnek a földieknél. Egyes becslések szerint a különbség még sokkal nagyobb is lehet – talán egymilliószoros.
Hogyan mérnek villámlást egy másik bolygón?
A Juno nem villámdetektort vitt magával, hanem mikrohullámú érzékelőt. Ez a műszer rádiójeleket fog. Villámcsapáskor pedig rádióhullámok keletkeznek, pont úgy, ahogy a régi rádiók recsegnek-ropognak zivatar idején.
A mikrohullámok áthatolnak a felhőkön. Így a Juno akkor is „hallja” a villámokat, amikor a Jupiter vastag légköre eltakarja őket a szemünk elől. Olyan ez, mint egy rádiós röntgen.
De volt egy gond. A Jupiter gyakorlatilag állandó villámzápor. Mindenütt egyszerre villámlik, hatalmas felhőövekben, amelyek körbeölelik az egész bolygót. Képzelj el egy tűzijátékot, ahol mindenki egyszerre gyújtja be a rakétákat – nehéz kitalálni, melyik zaj melyik tűzhöz tartozik.
A szerencsés szünet
2021 és 2022 között azonban a Jupiter egyik nagy viharzónájában – az Északi Egyenlítői Övben – elcsendesedett a viharos tevékenység. Ez volt az első alkalom, hogy a kutatók külön-külön tudták vizsgálni a viharokat,免