Ágostonról, boszorkányokról és elveszett kéziratokról

Be kell vallanom valamit — amikor először hallottam erről a sztoriról, önkéntelenül is felnevettem. Szent Ágoston. Ő írta a * Vallomásokat*. Az egyházatyák egyik legnagyobbika, akinek munkássága gyakorlatilag megalapozta a nyugati kereszténységet. És kiderült, hogy volt néhány gondolata a boszorkányságról is.

Tizenhat évszázad elteltével pedig végre mi is elolvashatjuk őket.

Váratlan felfedezés egy kolostorban

A Würzburgi Egyetem kutatói egy latin kéziratot vizsgáltak, amely a lengyelországi Pelplin kolostorában lapult. A kézirat hat Ágoston-szónoklatot tartalmazott — ez önmagában nem volt különösebben meglepő. Azonban amikor Christian Tornau latin nyelvész közelebbről is megnézte az anyagot, kettő közülük teljesen ismeretlennek bizonyult a modern tudomány számára.

El tudod képzelni? Egy dokumentum, amely évszázadokon át ott lapult az orrunk előtt, és senki nem jött rá, mit rejteget.

Az Endor boszorkánya-paradoxona

De miről szóltak ezek az újonnan felfedezett szónoklatok? Az Endor boszorkányáról — egy ószövetségi történetről, amely teológusok generációit gyötri már évezredek óta.

Ha nem ismernéd a sztorit, itt a lényege: Saul király bajban van. Az ellenségei gyülekeznek. Segítséget kér Istentől, de... semmi. Se álmok, se próféták, semmi. Ezért tiltott utat választ — felkeres egy boszorkányt, aki holtakkal kommunikál, és megkéri, hogy idézze meg az elhunyt Samuel próféta szellemét.

És működik. Samuel szelleme megjelenik, és közli Sáullal, hogy el van veszve.

Itt jön a teológiai fejfájás: Miért engedné meg Isten, hogy egy boszorkány prófétát idézzen meg? Vagy Isten nem mindenható (mert nem tudta megakadályozni), vagy megengedte valahogy (ami persze újabb kérdéseket vet fel).

Ágoston pontosan ezzel a rejtvénnyel birkózott a két szónoklatában.

Ágoston két válasza

A kutatás szerint Ágoston két lehetőséget vázolt fel:

Első opció: Samuel szelleme egyáltalán nem volt valódi. A boszorkány egyszerűen átverte Sáult, valamiféle illúzióval verte át.

Második opció: Valóban Samuel szelleme volt, de Isten kifejezetten azért engedte meg ezt az egyszeri kivételt, hogy szembesítse Sáult a bűneivel.

És itt jön a lényeg — Ágoston nem döntötte el, melyik a helyes válasz. Mindkettőt felvázolta, és hagyta, hogy hallgatósága együtt éljen a rejtélyes. Ez elég modern hozzáállásnak hangzik, nem? Definitív válasz helyett arra bátorította az embereket, hogy maguk küzdjenek meg a kérdésekkel.

Tornau szerint ez a nyitott stílus valójában megerősíti, hogy a szónoklatok valóban Ágostontól származnak. Ez láthatóan jellemző volt az ő retorikai megközelítésére.

Történelem útvesztőjében

És most jön a szomorú rész. A mai napig fennmaradt kézirat a 12. századból való, ami szokatlan — Ágoston műveinek legtöbb másolata korábban készült, a 8-9. században.

A tudósok úgy vélik, az eredeti változat valószínűleg a németországi Amelungsborn-apátságból származhatott. De annak a könyvtára a harmincéves háború során elpusztult a 17. században.

Amit ma látunk, az egy másolat másolata egy olyan valaminek, amelyet közel négyszáz éve elveszettnek gondoltunk. Ez emlékeztet arra, milyen törékeny is ez az örökség — és mennyi mindent kereshetünk még.

Miért fontos ez?

Tudom, mit gondolsz most. „Jó sztori, de miért kellene érdekeljen egy 1600 éves szónoklat boszorkányokról?"

Jogos kérdés. Íme a véleményem: Ágoston nem egyszerűen egy történelmi személyiség. Az ő eszméi a hitről, az észről, az emberi természetről és az Istenről ma is formálják milliárdok gondolkodását a vallásról. A * Vallomások* című könyve tulajdonképpen az első spirituális önéletrajz, amely valaha íródott.

És ami igazán izgalmas: ennyi idő után is fedezünk fel új dolgokat. Még mindig találunk elveszett puzzle-darabokat. A történelem nem egy lezárt könyv — inkább olyan, mint egy könyvtár, ahol valaki folyton kéziratokra bukkan a hátsó teremben.

Meg hát, őszintén szólva, egyszerűen remek sztori. Középkori kézirat, lengyel kolostor, ószövetségi boszorkány, és a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója, aki az lehetetlennel küzd.

Valahol azt hiszem, Ágoston értékelné az iróniát. Egész életét az emberi felfogáson túli titkok megértésének szentelte. És most, 1600 évvel később, még mindig meglepetéseket okoz.