markdown formátumú blog tartalom
A titkosítás, amely 67 évig kísértette Amerikát
Oké, srácok, mesélnem kell valamiről, ami teljesen felborította a true crime világát, és őszintén szólva? Engem is teljesen lenyűgözött, amikor először elolvastam róla.
A Zodiac gyilkos. Tudjátok, ki ő—a 1960-as évek végén terrorizálta Észak-Kaliforniát, kriptikus üzeneteket küldött az újságoknak, és soha nem fogták el. A fickú olyan legendássá vált, hogy David Fincher róla készített egy egész filmet. És itt a csavar: ő az amerikai történelem egyik leghíresebb sorozatgyilkosai közül valaki, és mi még mindig nem tudjuk meghaltsatóan, ki volt ő.
Eddig? Talán?
Ismerjük be Alex Babert: A megszállott ember
Van egy 50 éves fickú, Alex Baber, West Virginiából. Korábban testőrként dolgozott Charleston közelében. Nem pont az a háttér, amire számítanátok valakitől, aki megoldhatná Amerika egyik legnagyobb bűnnyomozati rejtélyét, ugye?
De Baber megnézte a Zodiac filmet 2007-ben, és teljesen megszállott a kódok feltörése iránt. Konkrétan a Z13-at akarta megoldani—ez a gyilkos által hagyott négy titkosítás közül a legrövidebb. Csak 13 karakterről beszélünk, amit egy „A nevem...” felütés követ.
Tizenhárom karakter. Ennyi. Ennyi az egész.
Szóval mit tett Baber? Magánálta a forensikai tudományt és a kriptográfiát egy egyetemi tankönyv segítségével. Megtanulta a kódolást. És aztán, néhány évvel ezelőtt, elkezdte kísérletezni az MI-vel (mesterséges intelligenciával).
Itt jön a dél-utáni csavar
Baber az MI-programjának azt utasította, hogy generáljon olyan potenciális neveket, amelyek illenek a titkosítás szerkezetéhez. Tudjátok, mit spórált ki?
Hetven. Millió. Lehetőség.
Én nem tudom, ti mit számoltok, de az én agyam még ezt a számot sem tudja felfogni. De itt jön a zseniális rész—Baber nem csak ott ült és elolvatta a 70 millió nevet, mint egyfajta masochista. Keresztülevetette őket a történelmi adatokkal, például társadalmi segély számokkal és születési igazolásokkal.
És itt jött meg az eredmény: a nevek körülbelül 93%-a olyan embereké volt, akik valójában sosem léteztek. Kitaláltak voltak, vagy csak statisztikai szellemek.
Amint ezeket elhagytad, és kiszűrtad azokat, akik nem pasztálták a Zodiac fizikai leírásával (fehér bőr, középkorú, körülbelül 180 cm magas), egy kezelhető mennyiségű név maradt.
A válasz? Marvin Merrill.
A Black Dahlia kapcsolat megkürteti a hátat
Most jön az a rész, ahol a történet olyan fordulatot vesz, ami őszintén szólva úgy hangzik, mint egy filmből.
Az a név—Marvin Merrill? Kiderült, hogy ez egy álneve was Marvin Skipton Margolisnak.
Marvin Margolis Elizabeth Short meggyilkolásának egyik gyanúsítványa volt.
Talán más néven ismeritek őt: a Fekete Dahlia.
Ha nem ismeritek ezt az esetet, engedjétek, elmondom a rövid verziót. Elizabeth Short egy 22 éves tehetséges színésznő volt, akit 1947-ben egy Los Angeles-i parkban találtak halva. Brutálisan meggyilkolták, a teste kettévált. Sötét haja és figyelemfelkeltő megjelenése adta neki ezt a hátborzongató becenévét.
Ez volt a 20. század egyik leghíresebb gyilkosítási esete, és soha nem sikerült megoldani.
Most, én nem tudom, ti mit számoltok, de a gondolat, hogy a Zodiac gyilkos és a Black Dahlia gyilkosos ugyanaz az ember—vagy legalábbis kapcsolatban állnak—egyszerűen hátborzongató. Ezek az amerikai true crime történelem két leglegendásabb megoldatlan esete. A lehetőség, hogy összekapcsolódnak?
Michael Connelly, a krimelíró, aki egy podcastot vezet Baber elméletéről, azt mondta a New York Timesnak: „Nincs semmi kénelem.”
Ez elég merész állítás.
De íme, amit a szakértők mondanak
Oké, most kicsit le kell lassulnunk és egy kis egyensúlyt vinni a dologba—mert nem mindenki meggyőződött.
Klaus Schmeh egy német informatikus, aki több mint egy tucat könyvet írt a kriptológiáról. Az ő véleménye? A Z13 valószínűleg megoldhatatlan.
„A üzenet egyszerűen túl rövid,” mondta Schmeh a Popular Mechanicsnek. „Túl sok a lehetőség.”
Ez őszintén véleményezve ésszerű pont. Csak 13 karakterrel szinte végtelen számú megoldás létezik. Hogyan tudod biztosan, hogy a helyeset találtad meg?
Schmeh azonban nem utasítja el teljesen az MI-t. Sőt, olyasmit mondott, ami nagyon megmaradt bennem:
„Jelenleg a titkosítások megoldásai úgy esnek le a fáról, mint a ripe gyümölcsök. A 2026-os ősz vitathatatlanul beírja magát a kriptológia történetébe. Az MI-segítéssel történő módszereknek köszönhetően a kriptográfiai 'hideg esetek', amelyek évtizedekig ellenálltak a megoldásnak, hirtelen egymás után feltörnek.”
Más eseteket is feloldanak már
Kiderült, hogy Baber nem egyedül jár ebben. Az MI hasznosnak bizonyul allerlei történelmi kódfejtős helyzetekben.
Vegyük például Eren Bozbulutot, egy 22 éves török cybersécurité kutatót. Az MI segítségével feltörte azt az en kriptált üzenetet, amelyet egy Walter Koehler nevű német kém hagyott hátra a második világháború alatt. Az MI megtalálta a kulcsot: egyetlen oldala egy 1893-ban kiadott holland imádatkönyvnek.
Vagy tekintünk Anton Zaytsevre, egy orosz mérnökre, aki egy hideg háborús korból származó, egy kaliningrádi üvegcsőben talált üzenetet osonította fel. Az MI azonosította a kulcsot egy népszerű németországi dalról—pontosabban egy szocialista ifjúsági szervezet kedvenc daláról.
És ez nem csak a régi titkosításokról szól. Az MI az ősi írásrendszereknél is ígéretes. A Google DeepMind-nak van egy Ithaca nevű programja, amely segít a tudósoknak az elromlott görög feliratok értelmezésében a hiányzó szöveg megjóslásával. Foljlnak kísérletezések a Lineáris A-val is—az az titokzatos írásrendszer, amelyet a minoszkaiak használtak körülbelül 3000 évvel ezelőtt, és amelyet még sosem sikerült teljesen megfejteni.
A potenciál itt őszintén megdöbbentő. Képzeljétek el, mit tudhatnánk meg az ősi civilizációkról, ha végre el tudnánk olvasni, amit írtak!
A hátrány (mert mindig van egy)
Elonka Dunin kriptológiai szakértő és író, ő egy kritikus perspektívát ad:
„Az MI rendkívül jó a dolgok kitalálására. Hallucinál és kitölti a hiányokat.”
Hajaj. De igaz. Mindannyian hallottunk már az MI-chatbotokról, amelyek magabiztosan állítanak fel nem helyes információkat, mintha azok az evangéliumi igazságok lennének. Ugyanaz a probléma van a kódfejtésnél is.
Dunin egyszerűen fogalmaz: „A megoldás, ami helyesnek tűnik, nem feltétlenül megoldás. Meg kell tudnod bizonyítani, hogyan jutottál oda.”
Szóval bár az eredmények izgalmasak lehetnek—és azok izgalmasak is—még ott van a verifikáció, azaz a megerősítés döntő lépése. Nem csupán elhiszed az eredményt. Meg kell értened a folyamatot, és bizonyítanod kell, hogy az ellenáll a vizsgálatnak.
Mit gondolok én az egészetről
Itt van az én véleményem, ha egyenlétlenül számít.
Szerintem, amit Alex Baber tett, az őszintén lenyűgöző. Ez egy fickú, akinek nincs formális képzettsége, de megszállott egy régi esetet, és több tudományágat is megtanult, hogy felvadítson egy elméletet. Az ilyen fajta elszántottság és kíváncsiság pontosan az, ami előreviszi a világot.
Hogy tényleg ő löge? Az egy másik kérdés. A Z13 rövidessége valóban rendkívül nehézváltóvá teszi a megerősítést. Lehet, hogy soha nem lesz elég bizonyíték, hogy biztosan megállítsuk vagy elhittessük a megoldását.
De ez az a rész, ami a legjobban reményt kelt nekem ebben a történetben: az MI nem fogja helyettesíteni a humán nyomozókat. Egy olyan eszközzé válik, amely lehetővé teszi számukra, hogy gyorsabban dolgozzanak és több lehetőséget kutassanak, mint valaha. Baber nem csak háttérbe húzódott és hagyta az MI-t megtenni mindent—ő irányította azt, megszűrte az eredményeket, és alkalmazta a saját kritikus gondolkodását is.
És a szélesebb körű alkalmazások hihetetlenek. A második világháborús titkosítások feloldása. Az ősi nyelvek, amelyek talán elérhetővé válnak. A történelmi rejtélyek, amelyek generációk óta megzavarják a tudósokat, végre elárulják titkaikat.
Ez elég lenyűgöző, ha meggondoljuk.
Hogy Marvin Merrill volt-e a Zodiac gyilkos? Talán soha nem tudjuk biztosan. De úgy gondolom, egy új kutatási korszakba lépünk—és személy szerint alig várom, mit fogunk a következőben feloldani.