Képzeld el, hogy 4,5 milliárd éve járunk

A Föld fiatal, a égbolt ismeretlen. Semmi kék atmoszféra, semmi felhő. Aztán egyszer csak megjelenik a semmiből egy Mars méretű égitest, Theia néven, és nagyot csattan a Földön.

Az ütközés pillanatában törmelék száll az űrbe. Tudósok évtizedekig azt gondolták, hogy ebből a koszos anyagból lassan, akár milliók alatt alakult ki a Hold. Lassan, de biztosan.

De mi van, ha az egész mindössze néhány óra alatt lezajlott?

Az öreg jó elmélet

A "gigantikus becsapódás hipotézise" évtizedek óta vezette a listát. Egy nagy objektum nekiment a fiatal Földnek, a szétszakadt anyagból idővel összeállt a Hold. Logikusnak tűnt.

A probléma az volt, hogy a szuperszámítógépes szimulációkban az égitesteket úgy kezelték, mint a vizet. Mintha két vízlufit ütnél össze. A folyadék egyszerűen összefolyik, keveredik. A tudósok feltételezték, hogy a régi Föld és a Theia annyira forró és vad volt, hogy folyadékként viselkedett.

Csak éppen a kőzet nem víz. Nem folyik úgy. Van szerkezete, ellenáll a nyomásnak.

Az új szimulációk

A Southwest Research Institute és az Arizona Egyetem kutatói másképp közelítették meg a kérdést. Olyan szimulációkat építettek, amelyek figyelembe vették a valódi kőzet és fém tulajdonságait. Azt a fajta szilárdságot, ami a valóságban létezik.

"Amikor elvégeztük a szimulációkat, kiderült, hogy ez igenis számít" - mondta Adeene Denton, a kutató. Udvarias megfogalmazás. Valójában azt jelentette, hogy az eredmények teljesen felforgatták a régi modelleket.

A lényeg a hőmérséklet. A forróbb égitestek mechanikailag gyengébbek, mint a hidegebbek. Ki gondolta volna?

Mi történt valójában?

Itt jön a érdekes rész. Attól függően, milyen kezdőfeltételeket adtak meg - főleg, mennyire volt forró minden az ütközés előtt - az eredmények gyökeresen különböztek.

Néha megvalósult a régi forgatókönyv: a Theia elpusztult, törmelék röpködött mindenfelé, és a Hold lassan, évmilliók alatt állt össze a romokból.

De néha?

Egy ép, kész Hold egyszerűen... megjelent. Nagyjából öt óra alatt.

Nem lassan összegyűlt anyagból. Hanem szinte varázsütésre, a kozmikus káoszból kialakulva.

Miért változtat ez mindenen?

Tudod, miért izgat ez engem annyira? Ez egy teljesen új módszert ad a tudósoknak, hogy megállapítsák, mikor történhetett a gigantikus becsapódás.

A fiatal bolygók forrón indulnak és lassan hűlnek. Ha a Hold lassan alakult ki, az későbbi, hűvösebb ütközésre utal. De ha gyorsan, néhány óra alatt? Akkor egy korábbi, forróbb becsapódásról van szó.

Olyan ez, mint amikor paleontológusok találnak egy kövületet. Csak itt a kövület maga a Hold, és az ős-Föld állapotáról mesél valamit, amiről másképp semmit sem tudnánk.

Erik Asphaug, az egyik kutató tökéletesen fogalmazott: "Az új eredmények alapján itt az ideje újragondolni", hogyan modelleztük eddig ezeket az ütközéseket.

A lényeg

Az emberiség azóta nézi a Holdat, amióta létezünk. Verseink szólnak róla, ünnepeinket a Holdhoz igazítottuk, a fénye alapján navigáltuk a tengereket. És mégis, úgy tűnik, nem értjük teljesen, hogyan került oda.

De most vannak ezek a lenyűgöző új szimulációk, amelyek szerint a Holdunk akár néhány óra alatt is kialakulhatott - nem az a lassú, évmilliós folyamat, amit korábban elképzeltünk.

A világegyetem néha sokkal vadabb és drámaibb, mint gondolnánk.

Legközelebb, amikor felnézel az esti égre és meglátod a Holdat, jusson eszedbe: az is lehet, hogy gyorsabban jelent meg, mint ahogy te megnézel egy filmet. És őszintén? Ettől csak még csodálatosabb.