Velünk együtt szálló űrkalandorok: lehetséges-e, hogy az élet a Venusra költözött?

Figyeljetek, mert ami most jön, az tényleg elég vad.

Képzeljétek el: ott álltok a Földön, néztek az esti égbolt felé. Odafent valahol a Venus halványan világít, mint egy álmos csillag. Most jön a lényeg: mi van, ha parányi élőlények a mi saját bolygónkról már évmilliárdok óta utazgatnak arrafelé?

Pont ezt kezdték el vizsgálni a Johns Hopkins Alkalmazott Fizikai Laboratórium és a Sandia Nemzeti Laboratórium kutatói. És komolyan? Az eredmények elég durvák.

Mi a panspermia?

Röviden: a panspermia azt jelenti, hogy az élet – vagy az élet alapanyagai – meteoritokon, üstökösökön, kődarabokon utazva keresztülutazhatnak a világűrön. Olyan, mint autóstopposnak lenni a kozmoszban, csak épp nem hüvelykujjal, hanem élő szervezetekkel a sziklákhoz tapadva.

Tudósok már nagyon régóta beszélnek arról, hogy ez a Föld és a Mars között megtörténhetett. De mostanában a Venus került reflektorfénybe – konkrétan azok a furcsa felhők, amelyek a bolygó körül kavarognak. Lehet bennük mikrobális élet? Ez mostanában elég forró téma.

A mikrobák utazása: korántsem sétagalopp

Most jön a érdekes rész. Amikor valami kilökődik egy bolygó felszínéről (általában egy hatalmas becsapódás miatt), az az út korántsem kellemes. Képzeljétek el: vadul kilövik az űrbe, majd kitenni a vákuumnak, a nap sugarainak, a szélsőséges hőingadozásnak, meg az egész káosznak, ami az interplanetáris utazással jár.

A jó hír? Korábbi kutatások kimutatták, hogy szerves anyag – beleértve akár élő mikrobákat is – túlélheti ezt a tortúrát. Találtunk már Földön meteoritokat, amelyek egyértelműen a Marsról érkeztek, és nem estek szét útközben.

A Venus Élet Egyenlete: ez már sci-fi

A kutatók ebben a vizsgálatban a "Venus Life Equation"-t, azaz a Venus Élet Egyenletet használták – és igen, olyan, mintha egy sci-fi filmből hangzana. A híres Drake-egyenletre hasonlít, amit az idegen civilizációk megtalálásának valószínűségére használnak.

A VLE három fő tényezőt vizsgál:

• Eredet: Elkezdődött-e egyáltalán az élet a Venuson?
• Ellenállóság: Túlélne-e egy bioszféra a Venus mostohább körülményeit?
• Folytonosság: Megmaradtak-e lakható feltételek napjainkig?

Mindhárom tényezőt összeszorozzák, és megkapják az élet összvalószínűségét.

Na de most jön a valóban hátborzongató rész

A csapat modellezte, hogyan viselkedne az anyag, ami a Földről érkezik, amikor belép a Venus atmoszférájába. Arra voltak kíváncsiak: vajon ez az anyag be tud-e jutni ezekbe a felhőkbe, és meg is maradni ott?

A "palacsintamodellt" használták (igen, komolyan) a meteoritok darabolódásának és szétterjedésének szimulálására. Gondoljatok bele: egy bolid felrobban és lapos palacsinta alakú törmelékként terül szét – nagyjából ez történik.

És az eredmények? Kapaszkodjatok meg.

A kutatók becslése szerint nagyjából 100 sejt juthat évente szétszóródva a Venus felhőibe. Az elmúlt milliárd év alatt? Akár 20 milliárd sejt is átkerülhetett a Földről.

Húsz. Milliárd. Sejttel.

Nem elírás.

Mit jelent mindez?

Fontos, hogy óvatos legyek. Ez nem jelenti azt, hogy feltétlenül van élet a Venus felhőiben, vagy hogy ha van, az biztosan innen, a Földről érkezett. A kutatók maguk hangsúlyozzák, hogy a modell minden paramétere jelentős bizonytalansággal terhelt – a Drake-egyenlethez hasonlóan ez is inkább becslési keret, mintsem végleges válasz.

De amit igazán izgalmasnak találok: ha egy jövőbeli Venus-misszió életet talál ezekben a felhőkben, egy teljesen plauzibilis magyarázat az lenne, hogy az eredetileg tőlünk származik. A Föld és a Venus sokkal szorosabban összekapcsolódhat, mint valaha gondoltuk.

Furcsa gondolat, nem? Odafent valahol a mérgező, savas felhők között lehet, hogy parányi leszármazottai élnek olyan organizmusnak, amelyek valaha a mi bolygónkon laktak. Kozmikus család, ha úgy tetszik.

Nekem személy szerint most már soha nem lesz ugyanolyan a Venus.