A fénysebességnél gyorsabb hajtómű még mindig csak álom

Emlékszel arra a Star Trek jelenetre, amikor az Enterprise beindítja a warp motort és egyszerűen átugrik a csillagok között? A fizikusok már évtizedek óta próbálják kitalálni, hogyan lehetne ezt valóságossá tenni. Normál sebességgel ugyanis több ezer évig tartana elérni egy másik csillagrendszert. Ezért kell valami egészen más megoldás. A warp meghajtás elmélete éppen ezért izgalmas – és sokkal furcsább, mint ahogy a sorozatban mutatják.

A régi probléma, ami még mindig itt van

A warp hajtás nem ütközik az Einstein-féle általános relativitáselméletbe. Miguel Alcubierre már 1994-ben megmutatta, hogy elméletileg működhet egy ilyen rendszer. Az ötlet egyszerű: nem kell a hajót áttolni a téren, elég, ha a tér magát hajtja. A téridő a hajó mögött kitágul, előtte pedig összehúzódik. Így egy buborék keletkezik, ami a hajóval együtt gyorsabban mozoghat a fénysebességnél – anélkül, hogy megsértené a relativitást.

Csakhogy van egy óriási gond. Ehhez negatív energiára lenne szükség. Ez olyan anyag, ami tulajdonképpen nem létezik a valóságban. A számítások szerint Jupiter tömegű negatív energia kellene ahhoz, hogy egy 100 méteres buborékot mozgatni lehessen. Ez nem egy apró technikai nehézség. Ez azt jelenti, hogy jelenleg fogalmunk sincs, hogyan lehetne ilyet előállítani.

Évtizedeken át ezért mondták a fizikusok, hogy ez csak szép elmélet – a gyakorlatban kivitelezhetetlen.

Egy ígéretes fordulat

2021-ben két kutató, Alexey Bobrick és Gianni Martire új megközelítést javasolt. Arra gondoltak, hogy talán rossz szemszögből néztük eddig a problémát. Nem a hajót kell vizsgálni, hanem magát a buborékot. Ezzel a váltással kiderült, hogy bizonyos lassabb buborékokhoz már pozitív energia is elegendő lehet. Ez izgalmas volt, mert azt sugallta, hogy talán nem kell lehetetlen anyagokat használni.

A tudományos közösség is felfigyelt erre. Úgy tűnt, haladunk előre.

A valóság visszavág

Azonban az optimizmus nem tartott sokáig. 2025-ben José Rodal megvizsgálta ezeket a pozitív energiás modelleket, 并发现 még mindig szükség van negatív energiára – igaz, kevesebbre, de nullára nem. 2026-ban pedig több kutatócsoport is megkérdőjelezte, hogy valóban működőképesek-e ezek a modellek. Egyesek matematikai hibákat találtak a számításokban. És még mindig nem tudjuk, hogyan lehetne irányítani vagy megállítani egy ilyen buborékot. A stabilitás szintén probléma: sok elmélet szerint ezek a mezők könnyen összeeshetnek.

Mi lesz most?

A helyzet egyszerű. Warp hajtást nem fogunk látni a következő években – talán soha. A kutatás ezen a területen olyan határterületen zajzik, ahol az elmélet még megengedhető, de a gyakorlatban minden lépés hihetetlenül nehéz. Minden új publikáció kicsit csökkentheti az energiaigényt, de még mindig olyan nagyságrendű problémákkal kell szembenézni, hogy az univerzum összes energiamennyisége sem elég.

A kutatók nem bolondok. Csak próbálnak rájönni, hogy a világegyetem engedi-e überhaupt eine ilyen utazást. Ez értékes kérdés, de a válasz egyelőre az, hogy valószínűleg nem.

Összefoglaló

A warp hajtás története így alakult eddig: először teljesen lehetetlennek tartották, aztán azt mondták, hogy elméletileg működik, de szükség van lehetetlen anyagokra. Ma már azt reméljük, hogy kevesebb lehetetlen anyag kell hozzá. Ez haladás – de csak elméleti szinten. A csillagokhoz vezető út még mindig messze van.