A kellemetlen igazság az űrutazásról

Nevess csak, de az űrhajósoknak komoly problémájuk van. És nem, nem a kilátás vagy a súlytalanság varázsáról van szó.

A székrekedés, amit senki sem mond el

Dobjuk fel a kezünket, aki imádja az űrhajósok munkáját! Hogy lebegni a semmiben, napfelkeltét nézni tizenötször egy naponta, tudományt művelni az emberiség javára – ez tényleg霸天. De van egy oldala is ennek a rózsaszín maszknak, amit a csillogó NASA-fotók el szoktak hallgatni.

A székrekedés.

Igen, jól olvasod. Amikor valaki kilő az orbitális pályára, az emésztőrendszere is úgy dönt, hogy szabadságra megy – csak épp ő maga szenved miatta. És egészen a közelmúltig senki sem értette, miért.

Mi történik az űrhajós beleiben?

Itt jön a érdekes rész. A Koppenhágai Egyetem kutatói úgy döntöttek, alaposabban megnézik ezt a kozmikus emésztési rejtélyt, és amit találtak, az egyszerűen lenyűgöző – na meg egy kicsit undorító is.

Vérmintákat vettek 52 űrhajóstól, akik hónapokat töltöttek a Nemzetközi Űrállomáson, és elkezdték keresni a nyomokat. És találtak is valami figyelemre méltót: az űrhajósok beleiben élő baktériumok alapvetően megváltoztatták a működésüket.

Pár hét leforgása alatt az űrhajósok beleiben lévő baktériumok elkezdtek valami mást csinálni. A normális rutinjuk helyett „fehérjéket erjeszteni" kezdtek – ez a tudósok fancy módja annak, hogy azt mondják: gyakorlatilag diétát váltanak, amikor a preferált étel elfogy.

A fehérje-erjesztés problémája

Bontsuk le ezt úgy, hogy érthető legyen.

A belekben billió baktérium él, és ezeknek a kis lényeknek is vannak preferenciáik, mint nekünk. Normál esetben imádják a táplálékban lévő rostokat bontani – azt a jóságot, ami a gyümölcsökből, zöldségekből és teljes kiőrlésű gabonákból származik. De amikor a rostkészlet fogytán van, vagy az étel egyszerűen nem halad át rendesen a beleken, ezek a baktériumok kétségbe esnek. Elkezdenek fehérjéket bontani.

Ez egyébként nem csak az űrhajósok sajátja. Te és én is megtapasztalhatjuk ezt. De van egy szépséghibája: a fehérje-erjesztés melléktermékei korántsem barátságosak a szervezet számára. A tudósok összekapcsolták őket vesekárosodással, hangulatváltozásokkal és koncentrációs nehézségekkel.

Miért változtat meg mindent a mikrogravitáció?

A kutatóknak elég meggyőző elméletük van arról, miért történik ez az űrben. Mindent a gravitáció határoz meg – vagy inkább annak hiánya.

A Földön a gravitáció segít mozgásban tartani az emésztőrendszert. Az étel tolódik át a beleken, és minden elég kiszámítható tempóban történik. De mikrogravitációban? Az egész rendszer felborul.

Gravitáció nélkül az étel egyszerűen... ott ül. Sokkal tovább, mint kellene. A belekben élő baktériumoknak hirtelen rengeteg idejük van dolgozni azon, ami odabent van, és mivel az étel nem halad a szokásos sebességgel, ezek a baktériumok más élelmiszerforrások után néznek. A fehérje-erjesztés teljes fordulatszámra kapcsol.

Ez magyarázza nemcsak a székrekedést, hanem azokat a más tüneteket is, amelyekről az űrhajósok beszámolnak – mint például azt a agyi ködöt vagy koncentrációs nehézséget, ami néha hosszú misszók során jelentkezik.

Miért lehetnek a Mars-misszók igazi problémák

Itt válik kritikusan fontossá ez a kutatás.

Jelenleg az űrhajósok hónapokat töltenek az ISS-en, aztán visszatérnek a Földre felépülni. De mi történik, amikor elkezdjük tervezni a Mars-misszókat? Ezek az utak évekig tarthatnak, az űrhajósok pedig végig mikrogravitációnak lesznek kitéve.

A kutatócsapat egyértelműen fogalmaz: komoly ellenintézkedésekre lesz szükségünk, mielőtt embereket küldenénk ilyen utakra. Egyszerűen nem fog működni, hogy elfogadjuk az emésztési problémákat az űrrepülés normális részeként, amikor valaki két éve tart a Mars felé.

Egyszerű megoldások egy kozmikus problémára

A jó hír? Ez a kutatás elég egyenes utat mutat a megoldás felé.

A tudósok azt javasolják, hogy a táplálékban lévő rostok növelése segíthet a bélbaktériumoknak boldognak és tápláltnak maradni a preferált élelmükkel. A prebiotikus kiegészítők is beválhatnak az egészséges emésztés támogatására. Bármi, ami felgyorsítja a bélmozgást – amit a tudósok perisztaltikának neveznek – csökkentheti azt az időt, amit az étel erjedéssel tölt.

Szóval az űrhajósoknak talán még jobban a rostra kellene koncentrálniuk, mint eddig. (Érdekesség: sok űrhajós már így is gondosan kezeli az étrendjét különböző okokból, szóval ez csak egy újabb pont lenne a táplálkozási ellenőrzőlistájukon.)

Mit jelent ez a mi számunkra?

Valami igazán klassz dolog van ebben a kutatásban – segíthet olyan embereken is, akik sosem fognak az űr közelébe kerülni.

Gondoljunk azokra a betegekre, akik hosszú ideig ágyhoz vannak kötve. Nekik is gyakran van székrekedésük, ugye? A kutatók azt sugallják, hogy hasonló változások történhetnek a bélfermentációban a testükben is. Ez teljesen új utat nyithat azoknak a segítésére, akik korlátozott mobilitással élnek, és az emésztési egészségükön szeretnének javítani.

Emlékeztetőül szolgál, hogy a tudomány gyakran váratlan irányba halad. Embereket küldünk az űrbe, hogy a világegyetemről tanuljunk, és néha értékes dolgokat tanulunk az emberi mivoltunkról itt, a Földön.

A lényeg

Az űr csodálatos hely, de olyan hely is, ahol a tested furcsa módon akar felborulni. Az emésztőrendszered millió évek alatt fejlődött ki, hogy gravitációval működjön – szóval amikor elveszed azt a gravitációt, bonyodalmak lesznek.

De van egy reményteli része is: most, hogy értjük, mi történik, valamit tényleg tehetünk ellene. A megoldások nem is annyira bonyolultak – több rost, esetleg kiegészítők, a bélrendszer mozgásban tartása. Néha a kozmikus problémák megoldásai meglepően földhözragadtnak bizonyulnak.

És őszintén? Valami vigasztaló van ebben.