És ha mindannyian olyan képességeket hordozunk, amiről nem is tudunk?
Van egy dolog, amit mindenképp meg kell osszan veletek. Őszintén szólva elgondolkodtatott az elmúlt napokban, és mostanra egészen másképp tekintek a saját testemre.
Évszázadok óta elfogadjuk, hogy az ember gyógyul. A szalamandrák visszanövesztik a végtagjaikat. Mi meg csúnya hegeket szerezünk, és ez van. Ennyi. Vagy mégsem?
A kérdés, ami mindent elindított
Dr. Ken Muneoka Texas A&M-en dolgozik, és egész pályafutását egyetlen kérdésnek szentelte: miért képesek egyes állatok visszanöveszteni az elvesztett testrészeiket, mi pedig miért nem?
De itt a lényeg: ez a kérdés eleve feltételezi, hogy "nem tudunk". Mi van, ha tévedünk?
Pont ezt kezdték vizsgálni Muneoka és kollégái. Mi van, ha az emlősökben megvan ez a képesség, csak éppen nem használjuk?
Két lépés, ami mindent megváltoztathat
A kutatócsapat egy elegáns, kétlépcsős kezelést dolgozott ki. Nem kell hozzá génszerkesztés vagy klónozás. Egyszerűen a testünkben eleve megtalálható anyagokat használták: növekedési faktorokat.
Első lépés: A seb begyógyulása után FGF2-es kezelést alkalmaznak.
Második lépés: Néhány nappal később BMP2-es kezelés következik.
Ennyi.
Aztán bekövetkezett valami meghökkentő: a kutatók csontot, ízületi struktúrákat, inakat és szalagokat regeneráltak amputáció után. Nem tökéletesen, nem úgy, mint az eredeti, de minden kulcsfontosságú struktúra visszanőtt.
Ahol igazán érdekes lesz
A csapat olyan dolgot fedezett fel, ami alapjaiban rántja maga alá a regeneratív orvoslás eddigi feltételezéseit. Évek óta a őssejt-terápiákban látták a megoldást: őssejteket nyernek ki, manipulálnak, visszaültetnek.
Muneoka csoportja máshoz jutott.
"Nem kell őssejteket kinyernünk és visszaraknunk" - mondta. "Már ott vannak. Csak meg kell tanulnunk, hogyan mondjuk meg nekik, mit csináljanak."
Hadd ismételjem meg, mert hihetetlen: a regenerációhoz szükséges sejtek már ott vannak a sérülés helyszínén. Csak directions kapnak.
Hegszövet vagy regeneráció: a test választása
Itt jön a igazán lenyűgöző rész. Amikor megsérülsz, a sejtjeid egy kereszteződésnél találják magukat. Dönthetnek úgy, hogy:
- Gyorsan lezárják a sebet és hegszövetet hoznak létre (ez az emberi válasz)
- Blastemát képeznek és újjáépíteni (ez a szalamandráé)
Gyakorlatilag ugyanazok a sejtek reagálnak másképp, attól függően, milyen utasításokat kapnak.
"Mintha ezek a sejtek két különböző irányba tudnának haladni" - fogalmazott Muneoka. "Heget építhetnek, vagy blastemát."
Az FGF2-kezelés lényegében átirányítja a sejteket a hegképződésről. Aztán a BMP2 megmondja nekik, mit építsenek. Olyan ez, mintha a test meglévő javító mechanizmusának teljesen új instrukciókat adnánk.
Miért változtatja meg a beszélgetést
Dr. Larry Suva, a projekt másik kutatója így fogalmazott: "A sejtek, amiket programozhatatlannak gondoltunk, valójában programozhatóak. A képesség nincs hiányzó - csak rejtve van."
Gondoljatok bele, mit jelent ez az orvostudomány szempontjából.
Nem azért nem regenerálódunk, mert valami hibás bennünk. Azért nem sikerül, mert még nem találtuk meg a megfelelő jeleket, amelyek átkapcsolják a regenerációt. Ez a kutatás azt sugallja, hogy a kapcsoló létezik - csak eddig senki nem tudta, hol keresse.
Mit hozhat a jövő?
Fontos, hogy óvatosságra intek: ez még korai stádiumú kutatás. Állatmodelleken dolgoztak, és valószínűleg még évekre vagyunk az emberi alkalmazástól. De még rövid távon is segíthet csökkenteni a hegesedést és javítani a test regenerációs képességét.
És ha a hosszú távú potenciál beigazolódik? Gyökeres változásról beszélünk abban, ahogy a sérüléseket, amputációkat és szövetkárosodásokat kezeljük.
Képzeljétek el: valaki elveszít egy ujjat, és a megfelelő kezeléssel visszanő. Az ízületi sérülések teljesen gyógyulnak, nem vezetnek ízületi gyulladáshoz. A testünk azt csinálja, amit a szalamandrák már millió éve megcsinálnak.
A nagyobb kép
Amit igazán izgalmasnak találok ebben a kutatásban: emlékeztet arra, hogy a természet nem mindig úgy működik, ahogy feltételezzük. Évszázadokon át hittük, hogy az emlősök egyszerűen nem képesek regenerálódni.
De a "nem tud" és a "még nem tanulta meg" két teljesen különböző dolog.
Ez a kutatás azt sugallja, hogy nem vagyunk olyan korlátozottak, mint hittük. Nem hiányzik belőlünk a szalamandra varázs-DNS-je. Csak még nem beszéljük a megfelelő biológiai nyelvet.
De most kezdjük megtanulni a szavakat.