A nagy félreértés, ami mindent megváltoztatott

Elképzelhető, hogy Einstein egyáltalán nem gondolt alagutakra a világűrben. Mégis majdnem száz éve az ő egyenleteiből született meg a science-fiction egyik kedvenc trükkje. Egy apró félreolvasásból lett kasszasiker.

Miért született meg az Einstein-Rosen-híd?

1935-ben Einstein és Nathan Rosen egy egészen más problémát próbált megoldani. A részecskék viselkedését vizsgálták extrém erős gravitációs mezőkben, ahol a szokásos szabályok egyszerűen összeomlanak. Nem utazásról vagy időugrásról volt szó.

A megoldásuk egy matematikai kapcsolatot írt le két, egymással azonos téridő-példány között. Ez a kapcsolat nem egy fizikai alagút volt. Inkább egy tükör a papíron, ami segített összeegyeztetni a relativitáselméletet a kvantumvilág furcsaságaival.

A tudományos fantasztikum átvette a hatalmat

Évtizedekkel később néhány fizikus feltette a kérdést: „És ha ez a híd mégis átjárható lenne?” Így született meg a féreglyuk-kultusz. Könyvek, filmek és tudományos cikkek sorra használták az ötletet, mintha kész megoldás lenne a csillagok közötti utazásra.

A valóság azonban kemény. A számítások szerint ezek a hidak gyorsabban omlanak össze, mint ahogy bármi átjuthatna rajtuk. Teleszkópok még soha nem láttak ilyet. A létezésükhöz olyan egzotikus anyagok kellenének, amelyeknek ma még a létét sem tudjuk bizonyítani.

Időbeli tükör, nem térbeli alagút

Új kutatások szerint az eredeti ötlet nem is térbeli kapcsolatot jelent. Inkább az idő két irányát köti össze. A fizika törvényei ugyanis szimmetrikusak: ha visszafelé futtatjuk az egyenleteket, azok még mindig érvényesek.

Az Einstein-Rosen-híd talán éppen ezt a szimmetriát írja le. Két időbeli perspektívát mutat be – az egyiket, amit mi tapasztalunk, és egy másikat, ahol az idő visszafelé folyik. Ez csak matematikai leírás, de a kvantummechanika szempontjából kulcsfontosságú.

Hogyan segít ez a fekete lyukak rejtélyén?

1974-ben Hawking kimutatta, hogy fekete lyukak evaporálnak. Ez a felfedezés létrehozta a híres információ-paradoxont: ha a lyuk eltűnik, mi történik az információval, amelyik benne volt? A kvantummechanika szerint az információ nem tűnhet el egyszerűen.

Ha az Einstein-Rosen-híd az idő két irányát köti össze, akkor az információ egyszerűen átmegy a visszafelé futó időbeli részbe. Semmi nem vész el. A paradoxon ezzel megoldódik.

Miért számít ez?

Az időt mindig egyirányúnak érezzük. Soha nem látjuk visszafelé. De a legkisebb léptékben a kvantumvilágban ez a szabály talán nem állja meg magát. Az új értelmezés azt nahelegt, hogy az idő két irányban is létezhet, és az Einstein-féle elmélet talán már 1935-ben is ezt andeutete.

Ha ez igaz, akkor az elmúlt évtizedek féreglyuk-történetei inkább elterelték a figyelmünket. A valódi fizikai jelentés sokkal mélyebb és szokatlanabb, mint bármilyen Hollywood-i utazás.