Csont a bőrben, nem a testben
Kezdjük egy furcsa ténnyel: a csont nem mindig volt belül. Az első gerinceseknél a csontlemezek a bőrben ültek, és csak később kerültek a test belsejébe.
Ez a jelenség ma is megfigyelhető. Halaknál, krokodiloknál, teknősöknél és egyes gyíkoknál is előfordulnak ilyen bőrcsontok. Őket hívják osteodermának. A kérdés csak az volt, hogy honnan jöttek, és miért tűntek fel újra és újra különálló csoportokban.
643 faj, 320 millió év
Egy kutatócsoport nemrégiben 643 gyíkfajt vizsgált meg – élőket és kihaltakat egyaránt. Azt nézték, hogy melyeknek van osteodermája, és melyeknek nincs. Így tudtak következtetni az evolúciós fa egyes ágaira.
A módszer egyszerűnek tűnik. Ha több, egymástól távol álló csoportban is megjelenik ugyanaz a tulajnet, akkor valószínűleg nem örökölték egy közös őstől. Inkább több alkalommal alakult ki függetlenül.
A meglepetés: újra és újra létrejött
A kutatók eredményei szerint a legtöbb gyíkcsoportban az osteodermák a késői jura és a korai kréta idején jelentek meg. Akkoriban a dinoszauruszok már uralták az Earth-t, és az éghajlat is változó volt. A bőrcsontok talán védelmet jelentettek, vagy segítették a vízmegőrzést.
De nem ez volt a legnagyobb meglepetés.
Visszatérés a múltból
A varánuszoknál valami egészen más történt. Az őseik elveszítették a bőrcsontokat, mert gyors, könnyű testű vadászok lettek. Kevesebb súly, jobb mozgás.
De amikor körülbelül 20 millió évvel ezelőtt eljutottak Ausztráliába, és a környezet szárazabb lett, újra kialakították azokat. És nem valami új típusú armor-t – pontosan ugyanazt a fajt.
Ez egy régi elvet sért. Dollo törvénye szerint egyszer elveszett komplex tulajdonságok nem visszaszerezhetők. De a varánuszok mégis újra építettek.
Miért fontos ez?
Ez a kutatás lezárja egy évszázados vitát. Korábban azt vermutették, hogy az osteodermák egy közös őstől származnak. Most tudják: több alkalommal, több csoportban alaku
ltak ki.
A kutatók régi fosszíliákat és modern számítógépes modelleket használtak együtt. Ez korábban nem volt lehetséges.