A szőrösfóka munkanapja sosem ér véget igazán

Képzeld el: végzel egy kemény edzéssel, azt hiszed, kész, de órákkal később megint hevesebben ver a szíved. Pont ezt élik át a szőrösfókák. Végre kiderült, miért.

Évtizedekig azt hitték a kutatók, hogy ezek a tengeri emlősök a felszínen pihennek a búvárkodás között. Egy friss kutatás mindent felforgatott. A fókák a szárazföldön törlesztik az oxigénhiányt, még akkor is, ha már kikúsztak a vízből a sziklákra.

Miért ilyen kegyetlen a mélymerülés?

A mélybúvárkodás brutális a testnek. A szőrösfókák százméteres mélységbe zuhannak halászni, miközben visszatartják a lélegzetüket és keményen dolgoznak. Izmaik oxigén nélkül működnek, így tejsav halmozódik fel bennük.

Olyan ez, mint a sprintnél az égő izmok – de ők ezt naponta csinálják, sokkal mélyebben, mint mi bírnánk. A vérükben nitrogénbuborékok keletkeznek, szerveik megfeszülnek, szinte minden leáll, csak a szív és az agy marad éber. Hihetetlen, hogy túlélik.

Két rokon faj nyomkövetése

A Deakin Egyetem kutatói két közeli rokont figyeltek meg, akik másképp vadásznak. A dél-afrikai szőrösfókák a nyílt vízben kószálnak hal után. Az ausztrál rokonaik a tengerfenéken turkálnak.

Évekig követték őket vízálló szívritmus-adókkal, napokon át, 10 másodpercenként mérve – közel 8 napig folyamatosan.

A minták eltérőek voltak:

Dél-afrikai szőrösfókák extrém stílusban merülnek. 400 másodpercig bírják 190 méteren, szívritmusuk 10 ütésre esik percenként – de csak rövid ideig.

Ausztrál szőrösfókák stabilan tartják a 20-30 ütem/perc tempót hosszú fenékmerüléseknél. Sprintelő és maratonfutó közti különbség – mindkettő beválik.

Megdöbbentő: Szárazföldön száguld a szív

A parton pihenésnél várták a lassú szívverést. Nyugodt fókák a strandon, nem?

Tévedés.

6-8 óra múlva hirtelen felpörög a szív – akár 84 ütem/percre. Nem egyszer, többször, mielőtt lenyugodna 42-61-re.

Miért dobog ilyen hevesen egy pihenő foka? A válasz izgalmas.

A takarítóbrigád akcióban

A fókák nem teljesen pihennek szárazon. A szívrohamok a vízalatti takarítást pótolják.

A tejsav? A gyors szívverés kimossa a szervezetből. Erősebben pumpál, eltávolítja a salakot, feltölti az oxigéntartalékot.

A test azt üzeni: "Túléltük a víz alatti akadálypályát, most szeddük össze a romokat."

Dr. Melissa Walker, a kutatás vezetője jól fogalmazott: tengeren a túlélésre koncentrálnak, szárazon jön a lassú regeneráció. Az evolúció így priorizál: élj először, gyógyulj utána.

Még rengeteg kérdés van

Jó tudományban nem állítanak mindent. Ez a tanulmány több kérdést szül, mint amennyit megold – izgalmas folytatás várható.

Befolyásolja a vadászat sikere? Üres vagy tele a gyomor? Milyen nehéz a merülés? Mind hozzájárulhat a szívrohamok erősségéhez, de kell több adat.

Következő lépések: merülés nehézsége, zsákmány mennyisége, emésztés állapota. Ezek finomhangolhatják a regenerációt.

Miért fontos ez egyáltalán?

Nem csak érdekesség a fókákról. Megértjük a tengeri emlősök fizológiáját, stresszválaszát, alkalmazkodását. Segít a természetvédelemben: ha tudjuk, hogyan regenerálódnak, jobban jósolhatjuk, bírják-e az környezeti változásokat vagy élelemhiányt.

Alázatos gondolat: ők millió évek óta tökéletesítik ezt, mi most jöttünk rá. Az óceán meglepetései és lakói mindig furcsábbak, csodálatosabbak.