Azért ez elgondolkodtató...
Nem tudom, neked ismerős-e ez az érzés, hogy évről évre azt halljuk: az, amit megeszel, hatással van a szívedre, az energiaszintedre, talán a bőrödre is. De a gondolkodásodra? Konkrétan arra, hogy emlékszel-e, hova tetted a kulcsaidat?
Úgy tűnik, igen. És őszintén szólva, ez a kutatás nálam is felkavart egy kicsit.
A Houston Methodist kutatói egy igazán érdekes – és kicsit nyugtalanító – összefüggést tártak fel a testzsír és az Alzheimer-kór között. Kiderült, hogy az elhízás sokkal több kárt okozhat, mint gondoltuk – és a mechanizmus, ha jobban belegondolsz, igencsak hátborzongató.
Az a bizonyos zsír, ami "beszél" az agyaddal
Szóval a helyzet a következő: amikor plusz súlyt cipelsz, bizonyos zsír-molekulák, az úgynevezett foszfatidiletanolaminok (próbáld meg háromszor egymás után kimondani – nekem inkább maradjunk a PE-nél) elkezdenek felhalmozódni a szöveteidben.
Ezek a kis szerzemények azonban nem a saját dolgukkal foglalkoznak. Apró részecskékbe pakolva utaznak a véráramban, és képesek egészen az agyadig eljutni.
És onnantól kezdve gyorsan romlani kezdenek a dolgok. Ezek a molekulák megzavarják az agysejtek közötti kommunikációt, gyengítik az agy immunvédelmét, és – talán a legaggasztóbb – elősegítik az amiloid fehérjék felhalmozódását. Ha olvastál már az Alzheimer-kórról, valószínűleg tudod, hogy ez az amiloid-felhalmozódás a betegség egyik védjegye.
A kutatás vezetője, Dr. Stephen Wong így fogalmazott: "Az elhízás megváltoztatja, hogyan áramlanak a jelek az agy felé."
Ez a mondat sosem gondoltam volna, hogy valaha egy tudományos publikációban fogom olvasni, és őszintén, ez éjszakánként is aggaszt.
Na de van jó hír is
Mielőtt pánikba esnél a plusz kilóid miatt, hadd osszam meg a jó hírt: a kutatók azt is megállapították, hogy amikor helyreállították ezeknek a lipideknek az egészségesebb egyensúlyát, a dolgok elkezdtek javulni.
Az agy működése javult. A kognitív teljesítmény – beleértve a tanulást, a memóriát és a problémamegoldó képességeket – mérhető javulást mutatott a vizsgált modelleken.
Ez azt sugallja, hogy egyszer talán az orvosok képesek lesznek célzottan ezekre a zsír-molekulákra vagy az agyba szállító útvonalakra hatni. Ahelyett, hogy csak az Alzheimer-tüneteket vagy az anyagcsere-problémákat kezelnénk külön-külön, lehetőségünk nyílhat arra, hogy megszakítsuk a kettő közötti kapcsolatot.
Miért fontos ez most mindennél jobban
Íme a valóság, amivel szembe kell néznünk: a CDC adatai szerint több mint 6,5 millió amerikai él jelenleg Alzheimer-kórral. 2060-ra ez a szám várhatóan majdnem megduplázódik, közel 14 millió emberré.
Ez nem csak egy statisztika. Ez potenciálisan a szüleink, a partnerünk, mi magunk.
A kutatócsapat hangsúlyozza, hogy további vizsgálatokra van szükség, mielőtt bármilyen, a PE-ket célzó kezelést embereken tesztelni lehetne. De ez a tanulmány tényleg új utat nyit – az Alzheimer-kockázat és az elhízás közötti kapcsolatot nem mint elkerülhetetlen anyagcsere-következményt kezelni, hanem mint egy potenciálisan beavatkozható folyamatot.
Az én gondolataim
Mindig is hittem abban, hogy a testünk ápolása az egyik leg szeretetteljesebb dolog, amit magunkért tehetünk. De miután elolvastam ezt a kutatást, az döbbentett meg, mennyire szó szerint igaz ez mára.
Egyre inkább felismerjük, hogy az ételválasztásaink, a mozgás, az egészségünk nem csak arról szól, hogy beleférjünk a nadrágunkba vagy hogy több energiánk legyen. A lényegünket védjük vele – az emlékeinket, a gondolatainkat, a kapcsolatainkat azokkal, akiket szeretünk.
Persze ez a kutatás nem jelenti azt, hogy ha van néhány plusz kilód, akkor csakis Alzheimer vár rád. A kapcsolat összetett, és rengeteg tényező játszik közre. De ez még egy ok arra, hogy komolyan vegyük az anyagcserénket – nem szégyenből, hanem a jövőbeli énünk iránti őszinte törődésből.
Kiderült, hogy az agy figyel a testünk többi részére. Talán itt az ideje, hogy mi is hallgassunk rá.