Hatalmas méhkas-mintázatot talált a Curiosity Marson – és senki sem érti, hogyan került oda

Van egy őrületes dolog, ami a közelmúltban történt a Marson, és egyszerűen nem tudok szabadulni a gondolatától.

A NASA Curiosity marsjárója épp a "Valle Grande" nevű völgyben cruiselőzött – mert a NASA tudósai nyilván imádják a drámai elnevezéseket –, amikor valamibe botlott, amitől az egész küldetéses csapat megállt és azt mondta: "Várjunk csak, mit is nézek?"

Méhkas. A Marson.

Nyilván nem valódi méhkast. De a rover kamerái megpillantották a talajt, ami ilyen hihetetlen poligonális mintákkal volt borítva, valahogy úgy, mint egy méhkasrács, csak beágyazódva a marsi felszínbe. Minden hexagon alakú forma nagyjából 4-8 centiméter átmérőjű, és minden irányba terjeszkednek, amerre a rover ellát. Egy 360 fokos panoráma erről az izéről.

"Nagyon sok lenyűgöző tájat láttunk már a Curiosity szemén keresztül, de ezek a poligonok egyszerűen elvette a lélegzetünket" – mondta Ashwin Vasavada, a küldetés vezető tudósa. És őszintén? Én is így vagyok vele, Ashwin.

Mi a fenét keres itt ez?

És itt válik igazán érdekessé a dolog. A tudósok valójában láttak már korábban kisebb változatokat ezekből a poligonális képződményekből a Marson, általában elszigetelt foltokban. De sosem ilyesmit. Sosem egy egész tengernyi ilyet.

Szóval mi okozza ezt a méhkas-effektust?

Kiderül, hogy a természetnek néhány különböző módja van ezeknek a geometriai formáknak az előállítására. Az egyik lehetőség viszonylag egyszerű: száradó sár. Gondolj csak bele, amikor egy pocsolya kiszárad, és olyan jellegzetes repedések keletkeznek hexagon mintázatban – ugyanez az ötlet, csak sokkal lenyűgözőbb méretben.

Egy másik lehetőség a hőmérsékleti ciklusokkal kapcsolatos. Több millió éven keresztül a Mars rengeteg felmelegedési és lehűlési kört élt át, ami a talajt precíz geometriai mintázatokra törhette. A temetett üledék összenyomódása és víz felszabadulása is megoldhatja.

Az őszinte válasz? Még senki sem tudja. A csapat még mindig elemzi a kémiát és a formákat, szóval egy kicsit várnunk kell a teljes magyarázatra. De őszintén szólva, ez része annak, ami annyira izgalmasabbá teszi az űrkutatást – még mindig rengeteg rejtély van odakint.

Tizennégy évnyi "Ez mi a csoda?"

Ez a felfedezés csak a legújabb egy hosszú sorban a "mi a csuda ez?" pillanatokból, amelyeket a Curiosity produkált, miután 2012 augusztusa óta túrázik a Marson. Tizennégy év egy másik bolygó feltérképezése, és még mindig meglepetéseket okoz.

A rover spiált már kénkristályokat, amik csak úgy hevertek a felszínen, meteoritokat talált, amelyek valahogy túlélte a Mars vékony légköri utazását, és általánosságban átformálta a képünket arról, milyen volt a régi Mars.

Mert itt a lényeg: az ősi Mars nem az a poros, halott bolygó volt, amit ma látunk. Méghozzá voltak tavak. Folyók. Víz áramlott a tájon keresztül, a Sharp-hegy lábainál, abban a 4,8 kilométer magas hegyben, amelyre a Curiosity 2014 óta mászik lassan.

És erre gondolj: a rover megtalálta azoknak a nedvesebb időknek a kémiai nyomait, beleértve a szénalapú molekulákat, amelyek lényegében az élet építőkövei, ahogyan ismerjük. Tudod, az RNA és DNS prekurzorait.

Most a tudósok nem tudják biztosan mondani, hogy ezek a molekulák élő szervezetekből származtak-e vagy csak geológiai folyamatokból. Mindkettő még a pakliban van. De amit tudunk mondani, az az, hogy a Mars milliárd évvel ezelőtt megvoltak a megfelelő összetevői. Volt víz, volt kémia, és olyan körülmények, amelyek elméletileg támogathatták volna az életet.

A nagyobb kép

Minden alkalommal, amikor a Curiosity talál valami újat, egy újabb darabot ad hozzá ahhoz a puzzle-hoz, hogy volt-e valaha élet (vagy talán még mindig van-e) másutt a naprendszerünkben. Ez a méhkas-tájegység első ránézésre csak egy menő vizuális furcsaságnak tűnhet, de valójában fontos dolgokat árulhat el a Mars geológiai történetéről – hogyan mozgott a víz a bolygón, hogyan változott az éghajlat milliárd évek alatt, milyen folyamatok formálták a ma látható felszínt.

És őszintén? Imádom, hogy 14 év után a Curiosity még mindig meglepetéseket szállít. Robotokat küldtünk egy másik bolygóra, és az a bolygó ott kint olyan dolgokat mutat, amelyekre sosem számítottunk.

Szóval, kishaver, tartson ki. Térképezzen tovább. És talán küldjön még néhány képet furcsa marsi földrajzról – én meg már készítem a pattogatott kukoricát.