Kertünk „szúró” csillagai: Nem minden méh ilyen udvarias
Amikor egy kertet képzünk magunk előtt, általában egy békés, nyugalmas jelenzetet látunk: pillangók lebegnek, kisméretű méhek pedig nyugodtan szívogatják a nektárt. Szinte meditatív állapot.
De ne hagyjuk magunkat el$\text{é}lvezni! A valóság inkább hasonlít egy forgalmas éttermi ebédre, ahol a méhek nemcsak sorra állnak, hanem elég könyörtelenül eltolgatják egymás elől a többi résztvevőt.
A beporzók közötti nagy csata
Az Anglia Ruskin Egyetem kutatói két évig követték, hogl mit csinálnak a különböző rovarok a növények körül (például borostyánnál vagy szederélőnél). A tudósok nem csak az evést figyelték, hanem az úgynevezett „interakciókat” keresték. Tudományos nyelven ez azt jelenti: ki nyeri el a virágot és ki kap a másiknak?
Az eredmények meglepőek voltak. A méhcsalád tagjai, különösen a méhcsalár méhek, hatalmas dominanciát gyakorolnak. Amikor egy helyen nagy számban jelen vannak a méhek, a „helyi lakosok” – például a zengőméhek, a magányos méhek vagy a sárgacsomlányos polinimfák – egyszerűen eltűnnek a képből.
Ez nem csak a verseny elvesztése: itt aktív torna zajlik. A kutatás szerint a méhek gyakran alkalmaznak egyfajta „udvarias agressziót”: egyszerűen eltolják vagy el쫓ják a többi rovart, hogy ők egyék meg a nektárt.
Aki nem adja le a helyét
Ez az rovarok közötti „Éhes Játékok” című forgatójátékben a legtöbb beporzó inkább feladja. Ha megjelenik egy méhcsalár méh, a zengőméhek és a polinimfák inkább továbbszállnak egy nyugodtabb helyre, hogy elkerüljék a drámát.
De van egy lázadó! A borostyánméh (Ivy Bee) nem úgy viselkedik. Ez egy magányos méhféle, amely nem hagyja magát! Ha egy méhcsalár méh megpróbálja ellopni a falatát, a borostyánméh bátran felmehet rá, és képes elűzni a nagyobb versenytárst is. Egy igazi apró harcos.
Miért fontos ez nekünk? (És miért bonyítja ezt a klímaváltozás)
Talán azt gondolod: "Oké, a méhek egy kicsit gőgösék, de mi a baj ezen?"
A probléma akkor válik valódi dilemmává, amikor két tényezőt veszünk figyelembe: mértartást és klímaváltozást.
- Több méh a kertben: A mértartás népszerűsége hatalmasra nőtt. Ma már jóval több kezelett méhcolónia van, mint egy évtizede. Ez gyakorlatilag több „domináns játékosnak” jelent a kertben.
- Hőhullámok: A felmelegedő világ miatt a virágok stresszesebbek, és kevesebb nektárt termelnek. Ha kevés az étel, a verseny még intenzívebb lesz. Ráadásul a méhek imádják a hőséget, így a melegben extra aktívak, míg a vad beporzók sokszor küzdnek, hogy akkora tempóban maradjanak.
Ne felejtse el a méheket!
Ne essünk elősúlyos pánikba, és ne kezdjük el azonnal eltenni a méhhegyeket! A kutatók nem azt mondják, hogy fejezzük be a mértartást. A méhek nélkül a mezőgazdaságunk összeomlana.
Azt mondják: ha meg akarjuk védeni a vad, őshonos beporzókat (azokat, akiknek nincs „ember” a hátuk mögött, aki eteti őket), tudnunk kell, hogyan zajlik a verseny. Ha tudjuk, hogyan dominálnak a méhek, okosabb kertet és élőhelyet építhetünk, ahol a vad beporzók is megkapják a rájuk esésedő részt, anélkül, hogy elütögnének őket.
Szóval, ha a következő alkalommal egy méhet látsz a kertben, tiszteljéld őt – de figyelj a kis borostyánméhekre is, hiszen ők a valódi bajnokok!