A tévedés, ami alapjaiban rengette meg a képet
Régóta tartotta magát az a nézet, hogy az esőerdők valahogy kívül estek az emberiség korai történetén. A tudósok úgy képzelték, hogy őseink kizárólag nyílt területeket kerestek – szavannákat, folyópartokat, olyan helyeket, ahol messzire elláttak és könnyen vadászhattak. A sűrű, párás dzsungel túl kemény és kiszámíthatatlan volt ahhoz, hogy ott megtelepedjenek.
Aztán ez a kép teljesen megdőlt.
Negyven évig rejtve maradt egy lelet
Az 1980-as években a mai Elefántcsontpart területén, egy Bété I nevű lelőhelyen bukkantak rá régi kőeszközökre. Akkoriban nem tudták megállapítani, mikor készültek, és milyen környezetben használták őket. A technika egyszerűen nem volt meg hozzá. Így a leletek évtizedekig várakoztak a fiókban.
Most egy nemzetközi kutatócsoport újra elővette a helyszínt, és modern kormeghatározási módszerekkel dolgozott. Az Optically Stimulated Luminescence és az Electron-Spin Resonance nevű technikák segítségével végre pontosan meg tudták mondani, hány évesek a szerszámok.
Az eredmény: 150 ezer év.
Ez több mint duplájára emelte a korábbi rekordot. Korábban az afrikai esőerdőkben való emberi jelenlét legkorábbi bizonyítéka 18 ezer éves volt. Világviszerte pedig 70 ezer évnél régebbit nem találtak.
Milyen volt az a 150 ezer évvel ezelőtti erdő?
A kutatók nem csak a kőeszközöket vizsgálták. A körülötte lévő talajban talált polleneket, növényi viaszokat és apró kőzetdarabokat is elemzették – ezeket a növények által termelt szilíciumtartalmú struktúrákat phytolithnak nevezik.
A vizsgálatok szerint az egész terület sűrűn erdős volt. Sok esőerdős pollen és növényi nyom jelölte a helyet, alig volt fűszemcse. Nem a erdő szélénél jártak emberek, hanem a sűrű, nedves dzsungel közepén.
Miért jelent ez nagy változást
Ez a felfedezés megváltoztatja az ember evolúciós képét. Gyakran úgy írták le őseinket, hogy valamilyen különleges környezethez alkalmazkodtak, majd ebből a n<|eos|>