A legősibb védekezőrendszerünk, amit a rákgyógyászatban eddig figyelmen kívül hagytunk

Elgondolkodtál már azon, hogyan nézhetett ki az immunrendszerünk millió éve? Hát, kiderült, hogy néhány ősi védekező mechanizmusunk a mai napig ott lapul bennünk – csak épp nem tudtuk, mire való.

A japán Nagoya Egyetem kutatói most olyasmit fedeztek fel, ami az egész tudományos közösséget lázba hozta. Arról van szó, hogy egy C3 komplement fehérje – ami már jóval azelőtt létezett, hogy nekünk vérerek lettek volna – kulcsszerepet játszik a rák immunterápiájának sikerében.

A lényeg pedig nem is a véráramban keringő C3. Hanem az, amit maga a daganat állít elő a helyszínen.

Mi az a C3 komplement?

A C3 az immunrendszer egyik őstípusa. Százmillió éve létezik már – még a szivacsoknak és a medúzáknak is van belőle változatuk. Az emberekben a C3 legnagyobb része a vérben tanyázik, a máj termeli, és fertőzések ellen harcol.

De itt jön a meglepő rész: az egyes szövetek képesek saját C3-at gyártani. És amikor a daganatok környékén lévő segédsejtek (fibroblasztok) helyileg előállítják ezt a fehérjét, valami fontos történik.

A helyi kontra rendszer szintű hatás

A kutatók váratlan dologba botlottak. Arra voltak kíváncsiak, hogy a vérárambeli C3 befolyásolja-e az immunterápia hatékonyságát. Egerekben kísérleteztek: a máj által termelt C3-at 90 százalékkal csökkentették.

És mit gondolsz? Az immunterápia tökéletesen működött tovább.

Aztán kipróbálták az ellenkezőjét – gátolták csak a fibroblasztok által a daganat belsejében termelt C3-at. A véráramban szinte semmi nem változott (mindössze 9 százalékos csökkenés), de a kezelés egyszerűen nem működött.

„Az immunterápia hatékonyságát nem a vérben lévő C3 határozta meg, hanem a daganat helyén előállított helyi C3" – mondta a kutatás vezető szerzője, Yuki Miyai.

Ez az a fajta felfedezés, aminél az ember elgondolkodik: talán mindig rossz helyen kerestük a választ.

Hogyan működik ez a gyakorlatban?

Kicsit leegyszerűsítve: amikor a C3 a daganatban lebomlik, egy iC3b nevű töredéket hoz létre. Ez a kis darab olyan, mint egy kidobóember – megakadályozza, hogy az immunszuppresszív mieloid sejtek bejussanak a daganat környezetébe.

Ezek a mieloid sejtek a daganat védőpajzsa. Gyengítik az immunválaszt, és nehezebbé teszik a kezelések dolgát. Ha a helyileg termelt C3 blokkolja őket, az immunrendszernek esélye nyílik felismerni és támadni a rákos sejteket.

Segíthet ez az ellenálló daganatokon?

Itt válik igazán izgalmassá a történet. A kutatók elgondolkodtak: mi lenne, ha utánozni tudnánk ezt a hatást azoknál a daganatoknál, amelyek általában nem reagálnak az immunterápiára?

Kipróbáltak egy szert, ami úgy működik, mint a C3 – vagyis kiszűri a mieloid sejteket a daganatból. Az eredmény lenyűgöző volt: olyan daganatok, amelyek korábban semmire nem reagáltak, hirtelen válaszolni kezdtek a kezelésre. Ráadásul a kezelt egerek jelentősen tovább éltek.

Hatalmas dolog ez. Az immunterápia forradalmasította egyes betegek kezelését, de sokan egyáltalán nem reagálnak rá. Megérteni, miért – és hogyan lehetne rajta segíteni – ez a rákgyógyászat egyik fő célkitűzése.

Valódi betegek, valódi eredmények

A felfedezés nemcsak egerekben működött. Amikor a kutatók tüdőrákos betegeket vizsgáltak, világos mintázatot találtak. Akiknek a daganatuk körüli szövetben magasabb volt a C3 szint, azok jobban reagáltak a kezelésre és tovább éltek.

A részletek: a magas helyi C3 szinttel rendelkező betegek körülbelül fele reagált az immunterápiára. Az alacsony C3 szintű betegek közül? Egyetlen egy sem.

És ahogy az egereknél, a vérben mért C3 szintnek semmi köze nem volt a kezelés sikeréhez.

Mi következik most?

A csapat most azon dolgozik, hogyan lehetne fokozni a C3 termelődését a daganatok belsejében – lényegében több hasznos helyi hatást létrehozni. A időzítést is vizsgálják: mikor lenne a leghatékonyabb ez a megközelítés a kezelés során.

A rákgyógyászaton túl is érdekes kérdéseket vet fel ez a kutatás. Milyen más helyi immunfunkciókat hagytunk még figyelmen kívül? A C3 a sebgyógyulásban és a gyulladásban is részt vesz, szóval a szöveti szintű működésének megértése messze túlmutathat az onkológián.

Nálam most óvatosan optimisták vagyunk. Találtunk egy újabb darabot a rákpuzzle-ben – és ez az egyik legősibb biológiai védekezőrendszerünkből származik. Néha a legöregebb eszközök azok, amelyekre mindig is szükségünk volt.