Ötzi apró utazótársai

Ismered Ötzit, ugye? A jégember, akit az Ötztali-Alpokban találtak 1991-ben? Tudósok évtizedek óta tanulmányozzák, és őszintén szólva azt hittem, hogy szinte mindent tudunk erről az 5300 éves múmiáról.

Kiderült, hogy fogalmunk sem volt: vendégek is érkeztek vele.

Egy kutatócsoport most publikálta eredményeit a Microbiome folyóiratban, és őszintén felvillanyozott a mikrobiológia (pedig általában unalmasnak találom, ha csak a szó "baktérium" felbukkan).

A belekben lakók

Először beszéljünk arról, mi lakik Ötzi beleiben.

A kutatók többféle mintavételi technikát használtak, hogy kiderítsék, mely mikroorganizmusok voltak eredeti lakosok Ötzi életében, és melyek költöztek be később. Megvizsgálták a felszíni jeget, a test belsejében lévő olvadékvizet, rengeteg tampont, sőt talajmintákat is a lelőhelyről.

Amit Ötzi beleiben és gyomortartalmában találtak, lenyűgöző volt: az eredeti bélmikrobióma. Ezt a mikrobiális közösséget 2019-ben írták le először, de az új kutatás megerősíti, mennyire különleges.

Ötzi bélflórája hasonlít a kevés ismert korai emberi mikrobiómára. Sok ilyen baktériumot alig találni modern, ipari társadalmakban élő embereknél. Olyan mikrobákról van szó, amelyeket az emberek évezredekkel ezelőtt hordoztak – mielőtt a steril életmód, a feldolgozott ételek és az antibiotikumok kiirtották őket.

Olyan, mintha egy élő pillanatfelvételt találnánk arról, hogyan működött az emberi emésztés a civilizáció előtt.

A élesztőgombák, amelyek nem mentek el

De itt válik igazán érdekessé a történet.

A kutatók hideghez alkalmazkodott élesztőfajokat fedeztek fel, amelyek valószínűleg magából a gleccserből származnak. Ezek a kis túlélők már évezredek óta ott vannak Ötzi körül – talán attól a pillanattól kezdve, hogy először megfagyott.

Honnan tudják? A genetikai vizsgálatok azt mutatták, hogy ezek az élesztőgombák rokonságban állnak rendkívül hideg helyeken található törzsekkel – többek között az Antarktiszon. Ez a kapcsolat alátámasztja, hogy a gleccserből származnak, és egyszerűen soha nem mentek el.

„Itt folytonosságot látunk" – magyarázza Frank Maixner, az Eurac Research Múmiakutatási Intézetének igazgatója. „Ezek az élesztőgombák Ötzivel együtt utaztak az évezredeken át."

És itt a lényeg: mind az erősen lebomlott (őssi), mind a jól megőrződött (modern) DNS-t kimutatták ugyanabból a szervezetből. Ez azt jelenti, hogy ezek a mikroorganizmusok nem csupán biológiai maradványok. Még mindig léteznek a múmia jelenlegi tárolási körülményei között, amelyek mínusz hat Celsius-fokot és magas páratartalmat jelentenek.

Némelyik talán alvó állapotban van, és csak vár.

Egy múmia, amely igazán él

Ami igazán megfogott ebben a kutatásban: Sarhan, a tanulmány vezető szerzője, tökéletesen fogalmazott. Szerinte a múmia mikrobiómája egyedi, mert olyan mikrobákkal van dolgunk, amelyek több mint 5000 évesek, és olyan modern mikrobákkal, amelyek a felfedezés óta kerültek be.

De ennél is többet mutat ez a kutatás: Ötzi nem úgy ül abban a múzeumban, mint egy halott relikvia. Ő egy „dinamikus biológiai rendszer" – Maixner szavaival élve.

Gondolkodj el ezen egy pillanatra. Nem csak egy testet őrzünk. Egy ökoszisztémát őrzünk – egy apró, ősi ökoszisztémát, amely még mindig belső párbeszédet folytat önmagával.

A csavar: Mi etethettük meg őket

Most jön egy fordulat, amely egyaránt lenyűgöző és kicsit kínos az emberiség számára.

A négy élesztőfajból háromnak különleges képessége van: képesek lebontani a fenolt. És tudod, mire használtak fenolt Ötzi felfedezése után? A múmia felszínéről származó gombás növekedés eltávolítására.

Tehát abban a jószándékú törekvésünkben, hogy megőrizzük ezt az ősi kincset, véletlenül talán étkezdei teremtettünk ezeknek az élesztőgombáknak. Lehet, hogy évtizedek óta a mi konzerváló kezeléseinket használják táplálékforrásként.

Jaj.

Miért fontos ez a varázslatos faktoron túl

Az ősi organizmusok felfedezésének csodája mellett ennek a kutatásnak komoly gyakorlati következményei vannak.

Először is, segít a tudósoknak megérteni, hogyan élik túl a gleccsermúmiák ilyen sokáig. Marco Samadelli konzerválási szakértő hangsúlyozza: „A gleccsermúmiák megőrzési körülményeit még nem értjük teljesen. Ez a tanulmány bővíti az ismereteinket."

De van még valami. Ezek a hideghez alkalmazkodott mikroorganizmusok olyan hőmérsékleten is működnek, amely sok más fajt lassítana vagy leállítana. Ez rendkívül értékessé teszi őket az ipari folyamatokhoz, amelyek kevesebb energiát igényelnek – beleértve az alacsony hőmérsékleten végzett erjesztést.

Képzeld el, hogy ősi antarktiszi élesztő-rokonokat használunk termékek fenntarthatóbb előállítására. Tudományos fantasztikum? Már nem.

Ötzi védelme a jövő generációi számára

A Dél-tiroli Régészeti Múzeum felügyeli Ötzi megőrzését, és igazgatója, Elisabeth Vallazza szerint „a múmia konzerválási körülményei ma nagyon stabilak". De azt is elismeri, hogy „további kutatásra és teljes körű konzerválási erőfeszítésekre van szükség, hogy sok további generáció számára megőrizzük".

A csapat folytatja Ötzi mikrobiómájának monitorozását, ügyelve arra, hogy ezek az apró társak ne okozzanak kárt, miközben folytatják évezredes őrködésüket.

Végső gondolatok

Nem tudom, te hogy vagy vele, de számomra ez abszolút varázslatos. Hajlamosak vagyunk Ötzire gondolni mint egy fagyott pillanatfelvételre – egy pillanatra, amelyet a jég őrzött meg. De ez a kutatás valami mást tár fel: Ötzi egy élő történet része, olyan organizmusokkal körülvéve, amelyek éppolyan régen utaznak ezen a fagyott úton, mint ő maga.

Ezek a parányi élesztőgombák és baktériumok nem egyszerűen utasok. Társak. És még rengeteg mindent taníthatnak nekünk a túlélésről, a megőrzésről, és arról, mit is jelent valójában „élőnek" lenni.

Legközelebb, amikor Ötzit üveg mögött látod, jusson eszedbe: nincs egyedül. Soha nem volt egyedül.