Hogyan született az angol irodalom egy félénk tehénpásztortól?

Képzelj el egy észak-angliai kolostori gazdaságot, valahol 670 körül. Egy félénk, visszahúzódó tehénpásztor, Caedmon néven, éppen a marhákat legeltette. Aztán egyik este isteni ihlet szállta meg: hirtelen verselni kezdett. Kilenc soros dicsőítő éneket költött Istenről és a világ teremtéséről. Ez lett az angol nyelv legrégebbi fennmaradt költeménye. Caedmon's Hymn néven ismerjük ma.

Az elveszett eredeti szöveg

A verset egy tudós szerzetes, Bede őrizte meg. Bede latinul írt egyháztörténeti művébe illesztette bele Caedmon énekét. Így maradt ránk évszázadokon át. De Bede lefordította az eredeti óangol szöveget latinra. Csak a fordítás maradt meg a főszövegben, az eredeti angol sorok a lapszélen vagy a végére kerültek, másodlagos mellékletként.

Két régi kézirat ismert eddig: az egyik Cambridge-ben, a másik Szentpéterváron. Mindkettőben ugyanaz a minta: latin főszöveg, óangol vers a margón.

Egy eltűnt kézirat feltűnik

Rómában, a Nemzeti Központi Könyvtárban van egy kézirat, amit 800-830 körül írtak egy olasz kolostorban. Átélte a napóleoni háborúkat, ellopták, magángyűjteményekben bujkált, majd 1975-ben elveszettnek nyilvánították. Senki nem tudott róla, míg a könyvtár digitalizálta.

Mitől különleges ez a példány?

Amikor két kutató, Elisabetta Magnanti és Mark Faulkner a digitalizált kéziratot vizsgálta, egy fontos különbséget észrevelt. Az óangol verset nem a lapszélen, hanem közvetlenül a latin szövegbe illesztették. Ez jelentéses. Az emberek akkoriban fontosnak tartották Caedmon eredeti óangolt, nem csak mellékletként. Ez a példány azt mutatja, hogy már az első száz évben szándékosan tartották fenn az eredeti nyelven.

Mit mond ez nekünk az óangolról?

Az egész angol nyelv történetéből hárommillió szónyi óangol szöveg maradt ránk. Ebből legtöbb a tizedik és tizenegyedik századból. Caedmon éneke viszont a hetedik századból származik. Ez egy nyelvi időkapszula. Az új kézirat erősíti azt, szentül, hogy az emberek akkoriban törődtek az angol nyelvű költészettel, még a latin dominancia alatt is.

Miért fontos a digitalizálás?

A kutatók Dublinban ültek, a kézirat pedig Rómában. Digitális másolat nélkül nem tudtak volna hozzáférni. Pont ezért számít, ha könyvtárak és múzeumok digitalizálják a régi dokumentumokat. Egy egyszerű online hozzáfigyelés új felfedezéseket hoíthat,几百年 után.