A mediterrán cunami-mítosz, amit mind el is hittünk

Ha azt kérdeznénk, hol jönnek cunamik, legtöbbünk Japánt vagy az Indiai-óceánt mondaná. Én is így gondoltam volna. Pedig épp a Föld egyik leglátogatottabb tengerpartja körül élünk egy veszélyes vakfolttal.

A Földközi-tenger az „biztonságos” tenger hírében áll. A francia Riviérán nyaralók nem is gondolnak természeti katasztrófára. Pedig ez a kép lényegében hamis. Az UNESCO 2022-es jelentése szerint száz százalék a valószínűsége annak, hogy a következő harminc évben legalább egy nagy hullám – méternél magasabb – eléri a Földközi-tengert.

Nem „lehet”, hanem „lesz”.

Történetek, amelyek újra és újra lejátszódnak

Érdekes módon a Földközi-tenger partjain több feljegyzett cunami történt, mint bárhol máshol a Csendes-óceán kivételével. Ezek nem régi legendák – az elmúlt kétszáz évben is bőven akadtak.

1979-ben Nizza mellett egy tenger alatti földcsuszamlás váltott ki hullámokat. Nyolc ember meghalt, Antibesben hajók repültek a levegőbe. 1887-ben egy olaszországi víz alatti rengés közel kétméteres hullámokat dobott a partra. 2003-ban az algériai Boumerdès-i földrengés másfél órával később már a francia kikötőkben okozott veszélyes áramlatokat.

Mindez nem a múlt köde – néhány évtizeddel ezelőtt történt, és mégis alig beszélnek róla.

Miért a rövid idő a legnagyobb probléma

A legnagyobb félelem azonban nem a hullám maga, hanem a gyorsasága.

Ha egy rengés vagy csuszamlás a part közelében történik – például a Ligur-tengerben –, akkor az első hullámok tíz percen belül elérhetik a partot. Ennyi idő alatt még fel sem fogja az ember, mi történik, nemhogy elmeneküljön.

Ha pedig távolabbról, Észak-Afrikából jön a veszély, akkor is kevesebb mint kilencven perc áll rendelkezésre. Ennyi idő alatt azonban ritkán jut el a figyelmeztetés a fürdőzőkhöz.

A hagyományos figyelmeztető rendszerek távolról jövő cunamikra jók, but