Rejtett kamrák, amiket a történelem maga temetett el

Van valami varázslatos egy ilyen titkos helyiségben. Nem játékban, hanem a valóságban. Pont ez történt a nyugat-ukrajnai Galíciai várnál, ahol egy 300 évesre porosodott kamrát találtak.

2025-ben régészek egy furcsa szellőzőaknát fedeztek fel a vár egyik tornyának romjai között. Az aknán keresztül nem lehetett bemászni. Így kézzel kezdtek ásni. Összesen több mint 150 köbméter földet és törmeléket távolítottak el, mire elértek a rejtett helyiséghez.

Miért nem használtak gépeket?

A válasz egyszerű. A nehéz gépek könnyen károsíthatják a benne rejlő leleteket. Ezért a tartalék igazgatója, Volodimir Olejnik, ragaszkodott a kézi munkához. Lassúbb volt, de így maradt épen a kamra.

Mit találtak odabent?

A falakon vastag koromréteg ült. Ez a szellőzőakna funkcióját is megmagyarázza – valószínűleg a füst elvezetésére szolgált.

Mi lehetett ez a hely? A régészek szerint lehetett fegyvertároló, vagy olyan megerősített helyiség, ahol a katonák fegyvereket teszteltek. De ugyanígy lehetett:

• értékek rejtekhelye
• börtön
• kincstár
• levéltár
• vagy a várbíróságokhoz tartozó raktár

További bizonyítékok nélkül nehéz biztosat mondani.

Miért maradt elzárva ennyi ideig?

A vár eredetileg a 12. században épült fa erődítményként a Dnyeszter River mellett. A 14. és 17. században többször is átépítették. A végső csapást az 1676-os török-lengyel háború hozta. A várat ágyúkkal lőtték, és a robbanások több részt is eltemettek vagy lezártak. Ez a kamra teljesen elszigetelődött, 300 éven át senki sem tudott róla.

Még több titok

A csapat egy kis részt is felfedezett a kamra falain. Az talán további titkos térségekhez vezet. Egy régész, Jurij Lukomszkij, szerint a toronyban akár hat különálló boltozatos helyiség is lehet – három az alsó szinten, három mélyebben, a föld alatt. Ezeket további szellőzőcsatornák jelzik.

A helyiek körében él egy legenda is. Eszerint egy magas rangú tisztviselő lánya, segítő szolgálója és szeretője közös titkora segítségével menekült el a várból. A legenda a hagyomány, but