Várj, van egy fehérje, amit eddig nem ismertünk?
Be kell vallanom — amikor először hallottam erről a kutatásról, az első reakcióm ez volt: „GRK2? Sose hallottam róla." És őszintén szólva, ez a lényeg. Ez a kis fehérje évekig észrevétlen maradt, miközben a tudósok az Alzheimer-kórral kapcsolatos szokásos gyanúsítottakra koncentráltak — például az amiloid-beta plakkokra.
De az ETH Zurich egyik csapata csaknem két évtizede dolgozik ezen csendben, és az eredményeik igazán izgalmasak.
Mi az a GRK2?
Gondolj a GRK2-re úgy, mint egy sejtes közlekedésrendőrre. Segíti a sejtjeidet reagálni a jelekre, kezelni a stresszt, és általában fenntartani a rendet. A szívedben van, az agyadban van — szinte mindenhol fontos munkát végez.
De itt jön a csavar: a GRK2 két formában létezik. Van a normális, működőképes változat, ami végzi a dolgát. És van egy inaktív verzió, amelyről kiderült, hogy komoly problémákat okozhat, ha felhalmozódik.
A felfedezés, ami mindent megváltoztatott
Professor Ursula Quitterer és csapata agyszövetmintákhoz jutott hozzá, demenciás és demencia nélküli betegektől. Amikor molekuláris szinten hasonlították össze őket, valami furcsa ugrott ki.
A demenciás betegeknél szokatlanul magas mennyiségű inaktív GRK2 lebegett. Azaz, túl sok.
De rosszabb a helyzet. Ez az inaktív fehérje nem csak ott ül — csomósodik. Ezek a aggregátumok aztán felhalmozódnak a mitokondriumokon (ugye, azokon a kis erőműveken, amelyek a sejtjeidet működtetik). Képzeld el, hogy köveket dugdosol egy autó motorjába. Nem túl jó, ugye?
„A GRK2 aggregátumok elzárják a mitokondriumok pórusait, csökkentve az általuk szolgáltatott energia mennyiségét, és a sejtek belsejében stresszes helyzetet teremtenek" — magyarázza Professor Quitterer.
A rettegő ciklus, amit senki sem akart
Itt válik igazán érdekessé a dolog. A csapat felfedezte, hogy az inaktív GRK2 az amiloid-beta termelését is felpörgeti — igen, azt a fehérjefragmenst, amiről mindenki az Alzheimer-kutatásban beszél.
De itt jön a fekete leves: az amiloid-beta extra stresszt okoz az idegsejteknek. És ez a stressz? További inaktív GRK2 képződését ösztönzi. Ami aztán több aggregátumot képez. Ami aztán több amiloid-betát termel.
Olyan, mint egy pokoli visszacsatolási hurok.
A jó hír: Megtalálták a megoldást
Évek fáradságos munkája után a csapat több kémiai vegyületet hozott létre, hogy megtörjék ezt a kört. Az egyik, amelyet „10-es vegyületnek" becéztek, figyelemre méltó ígéretet mutatott.
Egerekkel végzett kísérletekben a 10-es vegyület elég lenyűgöző dolgokat csinált:
- Megakadályozta a GRK2 molekulák csomósodását
- Lehetővé tette a mitokondriumok megfelelő működését
- Csökkentette az amiloid-beta felhalmozódását
- Segítette az idegsejteket tovább élni
Az eredmények elég biztatóak voltahoz, hogy a demenciamodellekben tipikusan megfigyelhető idegsejt-halál jelentősen lassult. A kezelt egerek tovább is éltek.
De van még valami
És itt jön valami, amit a kutatók nem vártak. A vegyület nem csak az agynak segített. A 10-es vegyülettel kezelt idősebb egerek szívfunkciójavulást mutattak, és... várj csak... kevesebb ősz szőr fejlődött ki náluk.
Igen, jól olvasod. Ez a fehérje talán az öregedési folyamatokban is részt vesz. Ez egy egészen új terület, amit a tudósok most alig várnak, hogy kikutassanak.
Miért fontos ez (és miért kell óvatosnak lenni)
Nézzük, tudom, hogy már voltunk itt az Alzheimer-kutatással. Emlékszel, hányszor hallottuk, hogy „megtaláltuk a gyógymódot"? Szkeptikusnak lenni OK. Én is az vagyok.
De itt van az, ami ezt különlegessé teszi: Professor Quitterer csapata egy teljesen új mechanizmust azonosított. Nem csak az amiloid-betát célozzák (amelyről kiderült, hogy frustráltan nehéz kezelni). Valami olyasmit támadnak, ami feljebb van — egy fehérjét, amely elindítja a problémák kaszkádját.
A jelenlegi gyógyszerek legjobb esetben is csak néhány hónappal késleltethetik az Alzheimer előrehaladását. Ha a 10-es vegyület vagy valami hasonló tényleg lassíthatná a betegség alapmechanizmusait? Az hatalmas lenne.
Azonban korai stádiumban vagyunk. Ezt a kutatást csak egereken tesztelték. Klinikai vizsgálatokra, biztonsági tesztelésre és évekig tartó munkára van szükség, mielőtt bárki gyógymódnak nevezné.
Miért tart olyan sokáig az Alzheimer-kutatás?
Van valami, amit Professor Quitterer említett, és amit lenyűgözőnek találtam: „Minden sokkal lassabb, mint például a rákkutatásban."
Miért? Mert az Alzheimer egy életkorral összefüggő betegség. Ahhoz, hogy megfelelően tanulmányozzuk, öreg egerekre van szükség. Igazán öreg egerekre. Mint másfél-két éves. Egereknek ez már öregkor.
Minden kísérlet egy-két évet is igénybe vehet, csak hogy értelmes eredményeket kapjunk. Ez türelmet próbáló munka, főleg amikor egy betegség ellen küzdesz, ami milliókat érint.
A lényeg
Van egy új gyógyszercélpontunk (GRK2), egy ígéretes vegyület, amely blokkolja a káros hatásait, és egy mechanizmus, amely talán megmagyarázza, miért vallottak kudarcot annyi Alzheimer-kezelés — mert nem a teljes képet néztük.
A csapat szabadalmat nyújtott be, és most gyógyszeripari partnereket keres, akik segíthetnek előrelépni. Működik majd embereknél? Senki sem tudja még.
De miután évekig néztük, ahogy az Alzheimer-kutatás megreked, jó látni végre valami igazán újat a láthatáron.
Figyelemmel fogom követni ezt. Remélem, te is.
Forrás: ETH Zurich researchers identify protein that may fuel Alzheimer's — and a way to block it