Kristályos időzár a sivatagban
Képzeld el: állsz Chile Atacama-sivatagában, a Föld egyik legdurvább vidékén. Perzselő nap, csontszáraz levegő, holdbéli táj. Itt bukkantak kutatók régi mikrobákra, tökéletesen megőrzött csillogó kristályokban. Ez a felfedezés teljesen lenyűgözött.
Gipsz: a természet szupervédelmezője
A kulcs a gipszkristályok. Ezek az átlátszó, üvegként csillogó ásványok nem csak szépek. Olyanok, mint a borostyán a bogaraknak: évezredek óta tartják életben és kövültté a mikrobákat.
Miért tökéletes? Átengedi a fényt a fotoszintézishez, de véd az UV-sugárzástól és a kiszáradástól. Igazi mikrobiális menedék.
Miért izgat ez a Mars miatt?
A Marson is van gipsz. Űrszonda spektroszkópiája mutatta ki. Földön ahol gipsz van, ott élet nyomai is.
Gondolj bele: a Mars régen vizes volt, tavakkal, folyókkal. Ha voltak mikrobák, ma is ott lehetnek gipszben, várva ránk.
Atacama: a Mars földi mása
A kutatók a Salar de Pajonales sólepényt választották. 3500 méter magas, száraz, UV-bombázás alatt, szulfátos ásványokkal – pont mint a Mars.
Hihetetlen: ilyen körülmények közt is éltek. Nem csak baktériumok, hanem archaeák és kovamoszatok is, egész közösség.
Tanulság a marsi küldetéseknek
Ez megváltoztathatja a keresést. Ne csak szerves anyagot nézzünk a talajban – az összekeverhető nem élő folyamatokkal. Inkább gipsztelepeket és sztromatolitokat célozzunk.
A sztromatolitok mikrobiális szőnyegek rétegei, a Föld legrégebbi életnyoma. Marsin ilyesmi egész idegen ökoszisztéma fosszíliája lehetne.
Nagyobb kép
Ez mutatja, mennyire kitartó az élet. A legdurvább helyen is túlél, virágzik, nyomot hagy.
Ha Atacamában ezrekig megmarad kristályban, mit találunk marsi gipszben? Az univerzum kevésbé magányosnak tűnik.