A fő blogbejegyzés markdown formázással
Várj, az Antarktisz jéggel gyarapodott?!
Rendben, be kell avatnom titeket valamibe, ami úgy hangzik, mintha a „furcsa, de igaz” kategóriába tartozna. Annak ellenére, hogy folyamatosan az olvadó jégsapkákról és az emelkedő tengerszintről hallunk, az Antarktisz nemrég valójában gyarapodott egy hatalmas mennyiségű jéggel. Arról beszélünk, hogy 695 milliárd tonna – ez a műholdak által 2021 és 2023 között megfigyelt, rekordot jelentő jéggyarapodás.
Mielőtt azonban túlzottan fellelkesednétek – és higgyétek el, én is fellelkesedtem –, hadd adjak egy realitásellenőrzést. Ez nem a klímaváltozás visszafordítása volt. Inkább egy ideiglenes szünet, egy rövid felüdülés. És az ok, amiért ez megtörtént, őszintén szólva az egyik legmenőbb (szójáték szándékosan) klímafelfedezés, amivel egy ideje találkoztam.
A fordulat: a trópusokról származott
Itt válik igazán érdekessé a dolog. A Nature folyóiratban megjelent új kutatások szerint az antarktiszi jégnövekedés nem volt valamilyen misztikus ajándék a légkörből. A tudósok egy trópusi, szokatlanul meleg óceánvíz-foltig vezették vissza – tudjátok, arra a területre az egyenlítő közelében, ahol a víz alapvetően mindig fürdővíz hőmérsékletű.
A trópusi meleg medencét, ahogy a kutatók nevezik, ott találjuk, ahol a nyugati Csendes-óceán találkozik a keleti Indiai-óceánnal. 2021 és 2023 között ez a régió hosszabb ideig a szokásosnál melegebb maradt. Ez a meleg pedig láncreakciót indított el, amely az atmoszférán keresztül hullámzott egészen az Antarktiszig – több ezer mérföldes utat megtéve.
De hogyan működik ez egyáltalán?
Tudom, mire gondoltok: hogy a világon hogyan befolyásolhat a trópusi meleg víz az antarktiszi havazást? Hiszen nincs közvetlen cső, ami összeköti őket, igaz?
Nos, az atmoszféra nem igazán törődik a távolsággal, amikor a hő és a nedvesség áthelyezéséről van szó. Amikor a trópusi meleg medence felmelegedett, egy úgynevezett Rossby-hullámsorozatot indított el. Képzeljétek el úgy, mint amikor egy kavicsot dobtok egy tóba – ezek a fodrozódások minden irányba szétterjednek. Csakhogy ezek a „fodrozódások” hatalmas légköri hullámok voltak, amelyek a trópusokról a déli sarki régió felé haladtak.
Ezek a hullámok segítették az Antarktisz körüli légkör átrendeződését, egy konkrét nyomásmintát hozva létre – alacsony nyomás Ausztrália déli részén, magas nyomás a kelet-antarktiszi partvidék mentén. Ez a minta gyakorlatilag autópályát nyitott a nedvesség számára, hogy a középső szélességi fokok Indiai-óceánjáról egyenesen Kelet-Antarktisz felé haladjon.
Légköri folyók a segítségünkre
Mi volt a mechanizmus, amely ezt a rengeteg nedvességet szállította? Légköri folyók.
Ha nem ismeritek a kifejezést, a légköri folyók lényegében szűk folyosók a légkörben, amelyek hatalmas mennyiségű vízgőzt szállítanak – néha akár a Mississippi folyó vízáramlásának 15-szörösét, de gőz formájában. Amikor ezek hideg régiókat, például az Antarktiszt érik el, az összes ned