Rendben, el kell mondanom nektek valamiről, ami őszintén szólva lenyelt a fejem ezt a hetet, és nem dramatizálok, amikor azt állítom, hogy olyan, mint a Jurassic Park forgatókönyve – csak éppen dinoszauruszok helyett a tudósok fehérjéket támasztottak fel.
Pontosan. Fehérjéket. 160 millió évvel ezelőttről.
Az oregoni egyetemi kutatócsoport rekonstruálta azokat az ősi immunmolekulákat, amelyek egykor a korai emlősöket védték a fertőzések ellen. Ezek a kis harcosok olyan öregek, hogy megelőzik a ma ismert emlősök nagy részét – köztük minket is. És itt jön a legizgalmasabb rész: ezeknek a feltámasztott fehérjéknek egyes változatai valójában jobbak az antibiotikum-rezisztens baktériumok elpusztításában, mint azok, amelyeket a szervezetünk ma termel.
Várj, hogyan „támasztasz fel” egy fehérjét?
Nagyszerű kérdés! Én is ugyanezt tettem fel. Látod, amikor az organizmusok evolúción mennek keresztül, genetikai kódjuk generációról generációra apránként változik. A tudósok valójában visszafelé tudják követni ezeket a változásokat, mint egy evolúciós videofelvétel visszatekerését, hogy kiderítsék, milyenek lehettek az ősi gének.
A kutatócsoport modern emlősök – emberek, tehenek, bárki – génjeit hasonlította össze, és statisztikai módszerekkel megjósolta, milyenek lehettek az ősi ősök génjei, amikor még a dinoszauruszok is éltek. Ezután valóban szintetizálták ezeket a géneket, és sejtek segítségével előállították a fehérjéket.
Őszintén szólva ez a modern biológia egyik legcoolebb trükkje. Gyakorlatilag „undo” gombot nyomtak az evolúció több millió évére, és figyelték, mi történik.
Miért olyan, mint a laktoferrin, mint a szervezeted vas-bouncerje
A kutatás középpontjában álló fehérje a laktoferrin, amelyből már most is bőven van a szervezetedben. Ott van az anyatejben, a könnyekben, a nyálban, sőt még az orrváladékban is (bocs, de igaz).
Mit csinál a laktoferrin? Képzelj el egy vas-bouncert a szervezeted legexkluzívabb klubjában – csak éppen a klub a véráramod, a nem meghívott vendégek pedig a baktériumok.
Látod, a baktériumok imádják a vasat. Szükségük van rá a növekedéshez és szaporodáshoz. A laktoferrin lényege, hogy magához ragad minden vasat, így a baktériumok nem juthatnak hozzá. De itt válik érdekessé a dolog: a laktoferrin saját beépített fegyverrel is rendelkezik. Egy kis antimikrobiális peptid kapcsolódik hozzá, amely lyukakat üt a baktériumok membránján, gyakorlatilag felrobbantva és elpusztítva őket.
A természet kemény, srácok.
Az ősi változatok meglepően hatékonyak voltak
Ettől dobtam egyet: a legősibb rekonstruált peptidek valójában elég jól tudták felborítani a baktériumok membránjait. A baktériumok egyelőre még meg tudták javítani a sérülést és túlélték – először.
De ahogy a kutatók az evolúciót előre követték, valami lenyűgözőre bukkantak. A későbbi ősöktől származó peptidek – amelyek csak néhány millió évesek, ami ősi hangzású, de evolúciós értelemben gyakorlatilag tegnapnak számít – egyre hatékonyabbá váltak a baktériumok elpus