Rendben, kérem, hogy egy pillanatra állj meg és gondolkodj el ezen: a napod nem mindig pontosan 24 óra hosszú.
Tudom, tudom – azt gondolod: „Nyilvánvaló, hiszen van nyári időszámítás és minden efféle.” De nem az órák állításairól beszélek. Hanem arról, hogy a Földnek ténylegesen, fizikailag mennyi idő alatt fordul egyet a tengelye körül. Néha egy hajszálnyival rövidebb, néha egy hajszálnyival hosszabb. Milliszekundumos különbségekről van szó, olyanokról, amelyeket telefonod görgetése közben soha nem vennél észre.
De itt jön a lényeg: a tudósok évtizedek óta törik a fejüket, mi okozza ezeket a apró változásokat. Mindig is tudtuk, hogy a felszíni jelenségek számítanak – hurrikánok, földrengések, olvadó gleccserek, óceáni árapályok. Ezek az elemek elmozdítják a tömeget, és amikor a tömeg elmozdul, az felgyorsíthatja vagy lelassíthatja a forgásunkat, hasonlóan ahhoz, ahogy a korcsolyázó gyorsul, amikor behúzza a karjait.
A dolog az, hogy ezek a felszíni erők nem magyaráztak meg mindent. Valami mélyebb folyamat volt a háttérben.
Tehát mi a helyzet?
Így lépnek színre Huifeng Zhang és Mathieu Dumberry, az Albertai Egyetem kutatói. Ők bolygónk detektívjeiként tevékenykednek, és nemrég olyan felfedezéseket publikáltak a Nature-ben, amelyek őszintén szólva rendkívül lenyűgözőek.
Kiderült, hogy a tettes az úgynevezett belmag – az a rendkívül forró, szilvaszerű vas- és nikkelgömb, amely bolygónk közepén helyezkedik el. Itt jön a bizarr rész: a belmag saját sebességgel forog, függetlenül a Föld többi részétől. Enyhén kelet felé sodródik ahhoz képest, ahol a gravitáció „szeretné” látni a felette lévő köpenyhez viszonyítva.
Ez egyfajta gravitációs húsdógot hoz létre. A belmag igyekszik lépést tartani a köpennyel, de ugyanakkor a gravitáció visszahúzza, miközben egy kicsit gyorsabban forog. Eközben a külső mag (az a folyékony fémréteg) és a köpeny határán az anyagáramlások saját forgatónyomatékokat hoznak létre – különböző irányokba tolva és húzva.
Amikor ezek az erők egyensúlyba kerülnek, megkapjuk a szabványos 24 órás napot. Amikor nem? A nap hossza megváltozik, ha csak alig is.
Miért kell törődnöd vele?
Őszintén? Valószínűleg nem fogod észrevenni. Milliszekundumos különbségekről van szó. Az ébresztőórád nem törődik vele. A reggeli kávézási rutinod biztonságban van.
De van valami furcsán megnyugtató abban, hogy tudod: mélyen a lábad alatt, mérföldekkel a felszín alatt, ez a bonyolult bolygóballet folyamatosan zajlik. A belmag sodródik, a külső mag áramlik, a köpeny tolódik és húzódik – mindez együtt (és néha egymással szemben) működik, hogy meghatározza, pontosan milyen hosszú lesz a kedded.
Ráadásul ez a kutatás segít a tudósoknak megérteni a Földet olyan módon, amely messze túlmutat pusztán az időmérésen. A mag-köpeny határon zajló kölcsönhatások a bolygónk mélyén lévő anyagokról és dinamikáról árulnak el dolgokat – olyan dolgokról, amelyeket soha nem figyelhetünk meg közvetlenül. Olyan, mint amikor egy motor működését csak a hangja alapján próbáljuk meg