Meglepő felfedezés: az élő szülés története sokkal régebben kezdődött, mint gondoltuk

Na, ezt az egyet le kellett ülnöm, mielőtt felfogtam.

A kutatók egy neonatális vonalat találtak — vagyis egy növekedési gyűrűt a csontban, ami közvetlenül a születés után alakul ki — egy 236 millió éves Chiniquodon theotonicus fosszíliában. Ez az apró lény Argentínában került elő, és minden jel szerint újszülöttként pusztult el. De itt jön a lényeg: a tudósok kiszámolták, hogy ez az újszülött nagyjából 1,7 kilogrammot nyomott születésekor. Ez az adult testsúlyának nagyjából 14%-a.

Hadd ülepedjen ez le egy pillanatra.

Ha te is úgy vagy ezzel, mint én, valószínűleg azt gondolod: "Na és? Mi ebben az izgalmas?" Nos, barátom, ez nagyon is nagy ügy. A hasonló méretű hüllők és madarak kölykei gyakorlatilag aprók a felnőttekhez képest — 0,1-4,5% körüli arányban mozognak. De az emlősök? Mi nagyobb, vaskosabb utódokat hozunk a világra. Ez a 14%-os arány a C. theotonicus-t egyenesen a modern méhlepényes emlősök közé helyezi.

A felfedező csapatot Dr. Leandro Gaetano és argentin kollégái vezették. Tulajdonképpen azzal szembesültek, hogy a legkorábbi bizonyítékot találták meg az élő szülésre (viviparitásra, ha finomkodni akarunk) az emberi családfán. Korábban a tudósok úgy gondolták, hogy az élő szülés nagyjából 150 millió évvel ezelőtt jelent meg. Ez az új bizonyíték majdnem 100 millió évvel korábbra tolja vissza ezt az időpontot.

Most már biztosan azt kérdezed: miért volt egyáltalán előny az élő szülés a tojásrakás helyett? Remek kérdés! A kutatók rámutatnak, hogy a triász időszak — amikor ezek az állatok éltek — gyakorlatilag a vadnyugat volt. A világ egy hatalmas kihalási eseményből lábadozott, így az erőforrásokért folyó verseny kegyetlen volt, és ragadozók mindenhol ott voltak. Az embriókat a saját testünkben hordozni, ahelyett hogy sebezhető tojásokban hagynánk őket? Ez egy egészsolid túlélési stratégia.

Persze a tudomány a tudomány, és még rengeteg mindent nem tudunk. A kutatók maguk is elismerik, hogy ez lehet, hogy nem a teljes kép. Lehet, hogy a C. theotonicus egyedi eset volt. Lehet, hogy más cynodonták még mindig tojásokat raktak, miközben néhány faj más utat választott. A fosszilis leletek híresen hiányosak, és az embriófejlődés bizonyítékát találni az ősi csontokban rendkívül ritka.

De ezért is olyan izgalmas ez az egész, nem? Minden harmadik-negyedik alkalommal egy apró vonal a megkövesedett csontban teljesen új perspektívát ad az élet történetére a Földön. És az a történet, hogy hogyan jutottunk el a tojásrakó hüllőktől az élő szülő emlősökig, most sokkal érdekesebb lett.

Személyesen imádom, hogy ez a felfedezés egy posztgraduális kurzusról indult — alapvetően kíváncsi diákok vettek észre valami szokatlant egy csontban. Néha a legnagyobb felismerések azoktól jönnek, akik még nem tanulták meg, hogy mi "lehetetlen".

Elgondolkodtat az, hogy vajon milyen más titkok lapulnak a múzeumi fiókok mélyén, ugye?

Forrás: ScienceDaily