Rendben, bevallom – amikor először láttam a hír címkéjét erről a kutatásról, azt gondoltam, hogy valami sci-fiből való dolognak hangzik. Génterápia a memóriazavar visszafordítására? Egerekben, persze, de még mindig. Ez az a fajta dolog, ami megállásra és arra gondolásra késztet, hogy milyen lehet a jövő.
De itt van a lényeg: ez nem csak vad spekuláció. A svájci École Polytechnique Fédérale de Lausanne (EPFL) tudósai által a Neuron folyóiratban közzétett kutatás valójában elég figyelemre méltó, ha mélyebben beleásszuk magunkat a részletekbe.
Miért nagy dolog ez?
Hadd bontsam le, mit csináltak a kutatók közérthető nyelven (mert higgyétek el, az eredeti tudományos cikk sűrű).
A csapat három génre összpontosított – Oct4, Sox2 és Klf4 (ezeket röviden „OSK”-nak hívják). Korábbi kutatások már kimutatták, hogy ezeknek a géneknek a célba vétele segíthet az életkorral összefüggő állapotok, például a glaukóma visszafordításában. A tudósok ezért azt kérdezték: ugyanaz a megközelítés működhet-e a memória esetében is?
Itt válik igazán ügyessé a dolog. Ahelyett, hogy az egész agyat próbálták volna újrakódolni – ami rendkívül kockázatos lenne, és valószínűleg több problémát okozna, mint amennyit megold – kifejezetten az úgynevezett engram sejtekre irányultak. Gondoljatok ezekre az agy memóriatároló egységeiként. Amikor egy emléket formálunk, neuroncsoportok kapcsolódnak össze, hogy megtartsák azt az információt. Az engram sejtek éppen ezek a specifikus neuroncsoportok.
A kutatók egy olyan vírust alakítottak ki, amely az OSK molekulákat ezekbe a memóriasejtekbe juttathatta, és kontrollált, gyors impulzusokkal aktiválhatta őket. Ez nem olyan, mint egy kapcsoló átkapcsolása és a legjobb reménykedés – inkább olyan, mint egy gyenge emlékeztető jel küldése ezeknek a sejteknek, amelyek így egy fiatalosabb állapotba terelődnek vissza.
Az eredmények ... figyelemre méltóak voltak
A kezelés után az egerek komoly javulást mutattak. Azok az emlékek, amelyek hozzáférhetetlenné váltak – köztük olyanok is, amelyek hetekkel korábban alakultak ki – hirtelen ismét elérhetővé váltak. A hippocampusban (az agynak az a területe, amely kulcsfontosságú a tanuláshoz és a rövid távú memóriához) a kezelt egerek hasonlóan teljesítettek, mint a jóval fiatalabb kontrollcsoportok.
De itt van az a rész, ami igazán megfogott: a kutatók szerint maga a memória nem törlődik. Inkább arról van szó, hogy a memóriát tároló „hardver” újul meg. A neuronok ismét fiatalok és rugalmasak lesznek, és az agy hirtelen képes hozzáférni olyan információkhoz, amelyekhez korábban nem tudott.
Ahogy Nik Papageorgiou, az EPFL kutatója fogalmazott: „Maga a memória nem törlődik; inkább a memóriát tároló „hardver” (a neuronok) újul meg. A neuronok fiatalításával és rugalmassá tételével az agy ismét képes hozzáférni és feldolgozni azokat az emlékeket, mintha évtizedekkel fiatalabb lenne.”
Nem csodálatos?
Miért fontos ez valódi emberek számára
Nos, tudom, mit gondoltok: „Szuper, segítettek néhány egérnek jobban emlékezni. De mi köze ennek hozzám vagy a nagymámhoz?”
Íme, miért forradalmi lehet ez: a jelenlegi Alzheimer-kór és a demencia egyéb formáira vonatkozó kezelések a tünetek kezelésére vagy a progressió lassítás