Szóval... a barlanglakók emberevők voltak?

Hadd osszam meg veletek valamit, ami tényleg lenyűgözött — és kicsit meg is borzongatott. Képzeljetek el egy csapat régészt, akik Dél-Spanyolország barlangjait vizsgálgatják, és egyszer csak emberi csontokra bukkannak. De nem eltemetett csontokra. Ezeket a csontokat alaposan feldolgozták — valaki szándékosan lenyúzta róluk a húst, feltörte őket a velőért, és néhányat úgy tűnik, meg is főztek.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de az első reakcióm az volt, hogy "várjunk, ez tényleg megtörtént?" De az bizonyíték? Hát, elég nehéz vitatkozni vele.

Három barlang, egy nyugtalanító minta

A csapatot Palmira Saladié régész vezette a Katalán Humán Paleökológia és Társadalmi Evolúció Intézetből, és három barlangsziszt vizsgáltak a Granada tartományban: Malalmuerzo, Carigüela és Majolicas. Évek óta pletykáltak a kutatók, hogy ezek a barlangok bizonyítékokat rejthetnek a őskori kannibalizmusra. De a pletykák nem tudomány, ugye? Bizonyíték kell.

És hát, találtak bizonyítékot.

A Malalmuerzo barlangban egyedül több mint 700 csonttöredéket katalogizáltak, amelyek legalább 36 különböző egyénhez tartoztak. Harminchat ember. Ez nem véletlen tragédia — ez egy minta.

Mit mondanak a csontok?

Itt válik igazán érdekessé (és by interesting, itt most a kicsit nyugtalanító értelemben). Amikor a kutatók mikroszkóp alatt vizsgálták a csontokat és radiokarbonos kormeghatározást végeztek, ezt találták:

• Vágásnyomok kőszerszámoktól, ahol a húst szándékosan eltávolították
• Fogászati nyomok (igen, valódi emberi fogak nyomai)
• Szándékosan feltört csontok, hogy hozzáférjenek a velőhöz
• Főzés jelei — csontok, amelyek a hőtől fehérek és átlátszóak lettek

A Carigüela lelőhelyen valami még vadabbat találtak: két csészét, amelyeket emberi koponyákból készítettek. Valaki gondosan eltávolította a koponya tetejét, lecsiszolta az éleket, és ivóedénnyé alakította.

De itt van a rejtély...

És most jön az, ami igazán elgondolkodtat. Nem minden csont illeszkedik ugyanahhoz a mintához. Néhány egyénhez — különösen a fiatalkorúakéhoz — cinóberrel festett csontok tartoztak, ami egy élénkvörös ásvány. A cinóbert gyakran használták ősi temetési rituálékban. Tehát ezeket az embereket másképp kezelték — talán mert különleges személyek voltak? Koruk miatt? A kapcsolatuk miatt az evőkhöz?

És pont ez a kérdés a lényege az egésznek. Miért?

Látjátok, a kannibalizmus nem egyetlen dolog. Teljesen mást jelenthet különböző kontextusokban:

• Túlélési kannibalizmus: A hírhedt "A Fehérbe" eset, ahol hajókatörött túlélők kétségbeesésből megették a hajóstársaikat
• Háborús kannibalizmus: A legyőzött ellenségek megevése a dominancia demonstrálására vagy az erejük elnyelésére
• Endokannibalizmus: Családtagok fogyasztása a gyászszertartások részeként
• Rituális kannibalizmus: Ellenfelek (vagy barátok) részeinek megevése állítólagos spirituális előnyökért

A kutatók maguk is bevallják, hogy nem tudják biztosan, melyik kategória (vagy kategóriák!) érvényes itt. A csontok különböző időszakokból, különböző korúaktól származnak, és különböző módon kezelték őket. Ez nem egyetlen borzasztó esemény volt — inkább egy folyamatos gyakorlatnak tűnik.

Mit jelent ez nekünk?

Őszintén szólva — ezt olvasva elgondolkodtam. Körülbelül 7000 évvel ezelőtt élő emberekről beszélünk, akiknek volt nyelvük, akik eltemették halottaikat (néha), akik művészetet, szerszámokat és zenét készítettek. És látszólag néha megették egymást.

Ez változtatja-e, ahogyan őseinkre gondolunk? Nem tudom. Talán csak emlékeztet minket, hogy az emberek mindig is bonyolult lények voltak — képesek mind a mély szépségre, mind a igazán nyugtalanító döntésekre.

Vagy talán azt üzeni, hogy amikor a források megfogytak, amikor konfliktusok törtek ki, amikor a túlélés volt a tét... az emberek mindig hajlandóak voltak átlépni olyan határokat, amelyeket ma elképzelhetetlennek tartunk.

A kérdés, ami marad

A legjobban az a egyszerű kérdés gyötör: miért nem csinálta ezt mindenki?

Ha éhezel, és van egy holttest a közelben... a túlélési ösztön bekapcsolhat. De ezek a barlanglakók nyilvánvalóan voltak választásaik. Vadásztak állatokra. Gyűjtögettek élelmet. Generációkon át éltek ezekben a barlangokban. És mégis, időnként úgy döntöttek, hogy az emberi testeket úgy dolgozzák fel, mintha állatok lennének.

Ez nekem azt sugallja, hogy ez nem csak a kétségbeesésről szólt. Ez egy döntés volt — lehetséges, hogy rituális, lehetséges, hogy bosszúból, lehetséges, hogy valami olyasmi, amire már nincs szavunk, mert az a tudás velük együtt halt ki.

Ti mit gondoltok? Ez a sötét idők bizonyítéka, vagy egyszerűen csak más idők? Őszintén kíváncsi lennék a véleményetekre — ez az anyag a legjobb értelemben ébren tart az éjszakában.

Forrás: Popular Mechanics