Kezdjük az alapoknál – avagy a piramisok is valahol elkezdődtek

Őszinte leszek veletek. Amikor először olvastam erről az ásatásról, kétszer kellett elolvasnom, mert nem igazán döbbentem rá, hogy a piramisoknak van történetük. Tudjátok, mire gondolok? Gyerekkorunk óta azokkal a hatalmas háromszög alakú építményekkel találkozunk képeslapokon és múzeumi ajándékboltokban, olyan mértékben rögzültek bennünk mint az ókori mérnöki munka csúcsai, hogy elfelejtjük: nem úgy születtek, mint egy építészeti Athéné, teljesen kész formában.

A helyzet az, hogy régészek egy Jabal al-Tair nevű helyen kutakodtak (Egypt Minya kormányzóságában, ha pontosak akarunk lenni), és két sírt tártak fel, amelyek gyakorlatilag a későbbi világsikerek vázlatait mutatják.

Mit is találtak?

Képzeljük el: két körülbelül ötezer éves sír, ott pihen a föld alatt, és várja, hogy újra felfedezzék. Nem ezek azok a hivalkodó, háromszög alakú emlékművek, amelyek előtt szelfizni szokás Gízánál. Ezek sokkal inkább... gyakorlófeladatok az építészet történetében? Gondoljunk rájuk úgy, mint az ókori egyiptomiak jegyzetfüzetének első vázlataira, mielőtt a mesterművet megfestették volna.

A legérdekesebb az, hogy mennyire hasonlítanak ezek a sírok Dén király sírjára Abüdoszban. Dén király láthatóan nagyon fontos szerepet töltött be az első dinasztia idején – 133 kamrával rendelkezett a sírjában, ami őszintén szólva több szoba, mint a legtöbb modern lakásnak. Az újonnan feltárt jabal al-tairi sírok megosztanak néhány figyelemre méltó vonást a sírjával, és ez igencsak felvillanyozza a régészeket az korai egyiptomi civilizáció megértése szempontjából.

Itt jön a lényeg

Az egyik sír falai szándékosan vastagabbak voltak alul és vékonyabbak felül. Ez nem hangzik ismerősen? Khm piramisok khm. Ez arra utal, hogy már ötezer évvel ezelőtt ezek az ókori építők megfejtettek valamit a súlyeloszlásról. Nem véletlenszerűen pakolták a köveket – strukturálisan gondolkodtak, arról, hogyan lehet megakadályozni az összeomlást.

És van még egy részlet, ami miatt megálltam és értékelni kezdtem a mestermunkát: egyes kőtömbökön oxidvonások láthatók onnan, ahol a munkások vágták és formálták őket. A falakat pedig fa támaszokkal erősítették meg. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én alig bírok összeszerelni egy IKEA bútort anélkül, hogy a használati utasítást ne hajítanám a szoba másik végébe, miközben ezek az emberek teherviselési szempontokat figyelembe véve tervezték a sírkamrákat.

Még nincs vége

A jabal al-Tair-i lelőhely nem csak egyetlen korszak csodája. A régészek olyan temetkezések nyomait találták, amelyek a predinasztikus kortól (még mielőtt Egyiptom hivatalosan "Egyiptom" lett volna) egészen a késői periódusig terjednek, amikor az utolsó őslakos fáraók uralkodtak. Tehát ez nem volt egy véletlenszerű hely, ahol valaki úgy döntött, hogy eltemeti a nagymamáját – folyamatos temető volt több mint 2000 éven keresztül.

Predinasztikus temetkezéseket találtak, ahol a testeket növényi szőnyegekbe csavarták és agyagedényeket helyeztek melléjük, későbbi sírokban pedig a késői periódusból származó fa koporsókat. Olyan, mint egy réteges történelemleckét temettek el a homokba.

Miért számít ez?

Íme a véleményem: Gyakran megnézzük a piramisokat és azt gondoljuk: "Hűha, az ókori emberek olyan lenyűgözőek voltak." De ez a megközelítés tulajdonképpen alábecsüli a valóságot. Ezek nem szuperemberek voltak – mérnökök, építészek és munkások voltak, akik évszázadok tapasztalatából tanultak. A piramisok nem egycsapásra jelentek meg, ahogyan a kedvenc alkalmazásotok sem jelent meg egyszer csak az App Store-ban, előtte nem voltak verziók és frissítések.

Ezek a jabal al-Tairi sírok? Gyakorlatilag az 1.0 verzió. Megmutatják, milyen gondolatok mentek a monumentális sírépítészetbe, mielőtt bárki megpróbálkozott volna valami olyan vakmerővel, mint a Nagy Piramis. És őszintén szólva, ez a későbbi eredményeket inkább lenyűgözőbbé teszi számomra, nem kevésbé. Ez azt jelenti, hogy generációkon át tartó innováció, kísérletezés és fokozatos fejlődés zajlott.

Az ásatások még folyamatban vannak, és ki tudja, mi minden vár még a homok alatt. De ha ezek a sírok tanítanak nekünk valamit, az az, hogy minden monumentális eredmény szerény kezdetekkel indul – és néha azok a szerény kezdetek is egész lenyűgözőek.