Az óceán mélyén rejtegetett csúf titok

Gondolkodjunk el egy pillanatra: hova TENNÉNK 200 000 hordónyi radioaktív hulladékot?

Ideális esetben valahova, ahol semmi élő sincs a közelben. Valahova, ahol a földkércg mozdulatlan, a biztonság szavatolt, ahol elvileg semmi sem romolhat el.

Most képzeljük el, hogy valaki közli: „Mi lenne, ha... az óceán fenekére?"

Pontosan ez történt 1971 és 1982 között, amikor több európai ország úgy döntött, az Atlanti-óceán tökéletesen megfelelő hely a nukleáris hulladék elhelyezésére. Nem átvitt értelemben „száműzték" — valódi hordókat eresztettek a vízbe, és ott hagyták őket örökre. Na persze az a bizonyos „örökké" mostanáig tartott, amikor a tudósok végre elkezdték felfogni, mit is műveltek valójában.

Az óceán legjobban őrzött — és legborzasztóbb — titka

ami igazán megdöbbentő: ezek a hordók több mint 40 éve fekszenek a mélyben, és gyakorlatilag fogalmunk sem volt, mi történik velük. A hulladéklerakó területe nagyjából 14 500 négyzetkilométer a Észak-atlanti óceánfenéken. Ez nagyobb, mint néhány kisebb ország — csak hever ott, és ki tudja, mennyi sugárzás szivárog belőle.

Nemrég a francia CNRS kutatói úgy döntöttek, végre körülnéznek. És mikor azt mondom, körülnéznek, úgy értem: egy autonóm robotot küldtek le majdnem 6000 méter mélyre. Ez mélyebb, mint ahol az óceán nagy része van. Gyakorlatilag egy másik bolygó az odalent.

Amit találtak

A robotnak csak a lerakóterület nagyjából 2 százalékát sikerült feltérképeznie. Kettő százalék! És ebben a parányi területben 3500 hordót talált.

Gondoljunk bele.

Ha a minta folytatódik (és nincs okuk mást gondolni a tudósoknak), akkor potenciálisan több tízezer ilyen hordó lehet szétszórva az óceánfenéken. És itt jön a igazán megdöbbentő rész: a hordók nem egyszerűen magányosan fekszenek. Élőhelyekké váltak. Szivacsok, anemóniák, rákok — mindenféle élőlények lepték el őket.

Most persze van ebben valami lenyűgöző. Az élet utat talál, nem? Még a legbarátságtalanabb helyeken is alkalmazkodnak a lények, otthonra lelnek.

De a másik oldalon... ezek az állatok radioaktív hulladékos dobozokon élnek. A kutatók megállapították, hogy a hordók „megváltoztatják a környezetet azzal, hogy kemény aljzatot biztosítanak, amit meghódítanak az élőlények, ami potenciálisan megkönnyítheti a radionuklidok átjutását a szervezetekbe." Közérthetőbben? Ami azokban a hordókban van, az talán bejut azokba a lényekbe, amelyek rájuk költöztek. Ez nem túl jó.

Miért számít ez egyáltalán?

Gondolhatjuk persze: „Na de ez évtizedekkel ezelőtt történt. Ami megtörtént, megtörtént, nem?"

És ez igazságos felvetés... egészen addig, amíg eszünkbe nem jut: továbbra sem értjük teljesen, mit tesz a sugárzás a mélytengeri környezetekben hosszú távon. Tudjuk, hogy veszélyes — ez egyértelmű. De hogyan terjed a üledékben? A vízben? A táplálékláncban?

Pont ezt próbálja kideríteni ez a kutatás.

A csapat mintákat gyűjtött nagyjából 50 hordóból, öt különböző területről, összegyűjtve üledéket, vizet, sőt mikrobaközösségeket is. Francia, norvég, német és spanyol tudósok most mindent elemeznek — ezt tartják az egyik legátfogóbb mélytengeri radioökológiai vizsgálatnak, amit valaha végeztek.

Gondoljunk bele: lényegében egy olyan tudományos kísérlet eredményeit elemezzük, amit a természet 50 éve futtat, és mi csak most kezdjük figyelni a számokat.

A nagyobb kép

Amit igazán érdekesnek találok ebben az egész történetben: egy bizonyos gondolkodásmódot tükröz, ami aggasztóan elterjedt volt a 20. században. A „amit nem látunk, az nincs" hozzáállás a hulladékkezelésben. Dobjuk oda, ahova senki sem jár, és reméljük, hogy egyszerűen... eltűnik.

Nem működött a DDT-vel az óceánban. Nem működött a radioaktív hulladékkal Washington állam Hanford telephelyén. És az Atlanti-óceánban sem bizonyult beváltnak.

A jó hír? Ma már sokkal jobbak vagyunk az ilyen káoszok monitorozásában és megértésében. Az ilyen projektek nem tudják visszafordítani a múltat, de segíthetnek pontosan megérteni, mit hagytak ránk a nagyszüleink generációi — és remélhetőleg tanulni belőle.

Néha az óceán őrzi a titkainkat. De néha, végül, ezek a titkok a felszínre bukkannak.

Forrás: https://www.popularmechanics.com/science/environment/a73467447/north-atlantic-radiation-barrels