Lehetséges, hogy az állatok sokkal korábban megjelentek, mint gondoltuk

Hadd mondjak valamit, ami meg fog lepni.

A tudósok talán gyökeresen tévednek abban, hogy mikor jelentek meg az első állatok a Földön. És én most nem kicsit tévednek – hanem nagyon.

Tudom, tudom, szeretjük a fosszíliákat. Gyönyörű történetet mesélnek. Az első állatok körülbelül 574 millió éve bukkantak fel, úszkáltak ide-oda, mint kis zselészerű lények a tengerfenéken. Szép, tiszta kezdet.

De mi van, ha az állatok sokkal, de sokkal korábban itt voltak már? Úgy 200 millió évvel korábban?

Pont ezt állítja egy kutatócsapat az Oxfordi Egyetemről és a Londoni Természettudományi Múzeumból. És őszintén? Elég meggyőző az érvelésük.

A hiányzó fosszíliák rejtélye

Van valami, amit a paleontológiáról nemigen beszélnek: a fosszíliák megtalálása borzasztóan nehéz.

Amikor egy állat elpusztul, nagyon kell a szerencse, hogy nyomot hagyjon. A megfelelő helyre kell esnie, a megfelelő körülmények között. És ha puha testű vagy, csontok és páncél nélkül? Sok szerencsét. Valószínűleg soha nem kerülsz be a nyilvántartásba.

Ezt nevezik a szakemberek „megőrzési torzításnak" – vagyis a megtalált fosszíliák nem feltétlenül azt mutatják, ami valóban létezett. Csak azt, aminek sikerült fennmaradnia.

A legősibb ismert állati fosszíliák az Ediacara-korból származnak, nagyjából 635 millió évvel ezelőttről. Előtte az óceánok mintha csak algákkal és egysejtűekkel lettek volna tele.

De itt jön a érdekes rész. Biomarkerek – vagyis kémiai nyomok az ősi kőzetekben – azt sugallják, hogy a szivacsok már legalább 75 millió évvel az első állati fosszíliák előtt léteztek.

Szivacsok. A legegyszerűbb ma élő állatok. Nincs idegrendszerük, izmuk, szervük. Csak sejtek, amelyek együttműködnek. És mégis: kémiai bizonyítékot hagytak maguk után, mielőtt bármelyik impozánsabb rokonuk csontot vagy lenyomatot hagyott volna.

Szóval mi a helyzet?

A Veng'an-probléma

Egyes tudósok azt állították, hogy az állatok biztosan nem léteztek 590 millió évnél korábban. Bizonyítékuk? A kínai Veng'an-biota, egy rendkívül jól megőrződött fosszília-lelőhely, amelyben egyetlen állat sincs.

„Ha állatok léteztek volna – érveltek –, ezt a lelőhelyet biztosan megőrizte volna."

Felületesen nézve logikus. De Ross Anderson és csapata úgy döntött, leteszteli ezt a logikát. Egy másik lelőhelyet vizsgáltak – a mongóliai Heszen-biota –, amely nagyjából 40 millió évvel fiatalabb a Veng'an-nál.

Az eredmény? Szintén nincs állati fosszília.

De itt jön a lényeg: tudjuk, hogy állatok biztosan léteztek abban az időszakban, mert máshol megtaláltuk a fosszíliáikat.

Szóval mit tanulhatunk ebből?

Azt, hogy egy lelőhely hiányozhatnak az állatok, még ha azok abszolút léteztek is.

Ha a Heszen-biota kihagyhatta az állatokat, amelyekről tudjuk, hogy léteztek, akkor a Veng'an-biota is kihagyhatott állatokat. Az a logika, hogy „nincs állat a lelőhelyen = nem volt állat a világon", egyszerűen nem áll meg.

Molekuláris órák és ősi időzítés

Amikor a fosszíliák nem adnak választ, a tudósok a genetikához fordulnak.

A molekuláris óra elemzése így működik: a genetikai mutációk nagyjából kiszámítható ütemben halmozódnak fel az idő során. Ha összehasonlítjuk a ma élő fajok genetikai különbségeit, ki tudjuk számolni, mikor váltak szét a közös őseik.

Ezzel a módszerrel Anderson csapata kiszámította, hogy az állatok nagyjából 700-800 millió éve jelenhettek meg először.

Ez mielőtt a híres Hógolyó-Föld eljegesedések bekövetkeztek – amikor bolygónk a sarki jégtől a pólusokig befagyott. Vagy épp ezekben a szélsőséges éghajlati eseményekben.

És ez elég izgalmas, nem? Képzeljük el, hogy állatok fejlődtek ki egy olyan korban, amikor a Föld lényegében egy hatalmas hógolyó volt. Mik lehettek azok a korai lények?

Nem tudjuk. Mert nem találtuk meg őket. És talált nem is fogjuk megtalálni – attól függően, milyen jól őrizték meg azokat a kőzeteket.

Miért fontos ez

Ami a legjobban megfogott ebben a kutatásban: emlékeztet minket, hogy a bizonyíték hiánya nem bizonyíték a hiányra.

Hajlamosak vagyunk úgy gondolni, hogy a tudomány mindent tud, vagy legalábbis egyenes úton halad afelé. De néha a kérdések nehezebbek, mint a válaszok, és be kell látnunk, hogy a kép bonyolultabb, mint amit a jelenlegi bizonyítékaink mutatnak.

Lehet, hogy az állatok már több százmillió évvel az első állandó nyomaik előtt kísérleteztek a többsejtű élettel. Lehet, hogy a saját törzsfejlődésünk gyökerei mélyebbre nyúlnak, mint valaha gondoltuk.

Vagy lehet, hogy új felfedezések teljesen átírják majd ezt a hipotézist. Így működik a tudomány – a kérdezés, a tesztelés és az olykor felismert tévedéseink révén halad előre.

Bárhogy is legyen, én szépnek találom ezt a bizonytalanságot. Közös őseink vannak azokkal a ősi szivacsokkal. A DNS-ünkben talán ott visszhangzanak olyan lények, amelyek a Hógolyó-Föld idején éltek, olyan túlélési módokat alkalmazva, amelyeket alig tudunk elképzelni.

Legközelebb, amikor mosakodáshoz szivacsot használsz, érdemes egy pillanatra elgondolkodni: a szerény szivacs-rokonok talán a Föld első állatai lehettek – és sokkal korábban odaértek, mielőtt bármi bizonyítékunk lett volna rá.