Hát ez elég durva: van egy bolygó, ami kicsit Ferdepofász

Be kell vallanom – amikor először olvastam erről a felfedezésről, egyszer végig kellett olvasnom még egyszer, hogy biztos nem valami sci-fi hírhedés. Szóval a bolygók lehetnek ferdék. És nem úgy, hogy "hát ja, picit gömbölyű".

Csillagászok egy csapata most épp azt tárta fel, hogy a WASP-17b nevű óriás-exobolygó – ami nagyjából 1300 fényévnyire van a Földtől – atmoszférája az egyik oldalon jóval vastagabb, mint a másikon. képzeld el, mint amikor valaki ráül egy strandlabdára: kicsit megnyomódik, és már nem is szimmetrikus. Elég vad, mi?

Na de mi folyik itt?

A WASP-17b az úgynevezett "forró jupiter" kategóriába tartozik. A név sokat elárul: ezek hatalmas gázóriások (jó, mint a mi Jupiterünk), csak épp agyon közel keringenek a csillagukhoz. És itt jön a lényeg: ettől elképesztően felmelegednek – több ezer fokos hőmérsékletek alakulnak ki. Ilyen szélsőséges körülmények között pedig minden megbolondul.

A NASA James Webb űrteleszkópját használva a Cornell és a Bristol Egyetem kutatói egy igazán érdekes megfigyelést tettek: amikor a bolygó elhaladt a csillaga előtt, a csillagfény különböző vastagságú rétegeken szűrődött át az atmoszféráján. Vagyis az "él" az egyik oldalon jobban kinyúlik.

És itt jön a legizgalmasabb rész – ez az aszimmetria nem véletlenszerű. A tudósok a bolygó "esteli" oldalán figyelték meg, vagyis ott, ahol az erős szélrendszerek folyamatosan szállítják a hőt az állandóan megvilágított féltekéről a sötét oldal felé. Mindez a mozgó forró gáz miatt az atmoszféra jobban kitágul azon az oldalon.

Olyan ez, mintha egy léggömbből szökne a levegő – csak a levegő plazma, és a léggömb egy Jupiter-méretű bolygó.

Új módszer az idegen légkörök vizsgálatára

Az igazán menő az, hogyan sikerült ezt a kutatóknak elérni. A "transzmissziós láncok" (vagy más néven tranzit-térképezés) technikát használták, amit Dr. David Grant és Dr. Hannah Wakeford fejlesztett ki a Bristol Egyetemen.

A lényege: hagyományosan, amikor csillagászok exobolygókat vizsgálnak, minden információt összekevernek – mintha egy festmény összes színét összegyúrnák egyetlen sáros árnyalattá. Ez az új módszer viszont különválasztja a dolgokat: megvizsgálja a fényt, ami a bolygó atmoszférájának különböző részein halad át, miközben az elhalad a csillaga előtt.

A kutatás vezető szerzője, Dr. Lili Alderson úgy jellemezte, mint amikor egy gyűrű meglététől eljutunk odáig, hogy pontosan tudjuk, hol vannak a drágakövek. Ez a hasonlat tetszik, mert érzékelteti, mennyivel több részletet tudunk így kinyerni.

Miért fontos ez?

Amit én igazán izgalmasnak találok ebben a kutatásban: megerősíti, amit az elméleti modellek jósoltak. Tudósok már régóta futtatnak számítógépes szimulációkat arról, hogyan viselkedhetnek a forró jupiter-típusú bolygók. És most végre láthatjuk, ahogy ezek a előrejelzések valós megfigyelésekben is megjelennek.

Dr. Hannah Wakeford gyönyörűen fogalmazott: "A bolygók hangulatosak, légkörük összetett és kaotikus. Az, hogy minden szám összeállt, és egy nagyon rendezett, dinamikus képet mutatott erről az ezer fényévnyire lévő óriásvilágról – nos, ez egyszerűen izgalmas volt."

És persze ez nem csak a WASP-17b-ről szól. Hiszen több mint 6000 megerősített exobolygó van odakint – és ha van egy megbízható módszerünk a légkörük háromdimenziós feltérképezésére, az óriási lehetőségeket nyit meg. Végre túlléphetünk azon, hogy ezeket a világokat egyszerű körökként kezeljük, és elkezdhetjük őket megérteni úgy, amik valójában: összetett, dinamikus objektumokként.

A James Webb űrteleszkóp továbbra is lenyűgöz. Mindig, amikor azt hiszem, elértük a "hűha, az űr menő" csúcsot, akkor jön valami ilyesmi – egy ferde bolygó 1300 fényévnyire, ami megerősíti az elméleteket arról, hogyan formálja az extrém hő az idegen világokat.

És őszintén? Alig várom, mi következik.

Forrás: ScienceDaily, 2026. október https://www.sciencedaily.com/releases/2026/10/261015073205.htm