Mosasaurusok a múzeum polcáról: egy 30 éves titok

Na, ez a mai nap is hozott valami váratlant. Tengeri szörnyekről fogok írni — nem is akármilyenekről. A mosasaurusokról, ezekről a hatalmas tengeri hüllőkről, amelyek a dinoszauruszok korában uralták az óceánokat. Ezek aztán nem a tipikus óceáni lakók voltak. Gyakorlatilag a kréta időszak cápái voltak — csúcsragadozók, amelyek minden mást rettegésben tartottak a vízben.

A váratlan fordulat

Szóval itt a sztori. A kilencvenes évek elején kutatók az Oszaka prefektúrából mosasaurus fosszíliákat gyűjtöttek be, és gondosan elraktározták őket a kisiwadai Természettörténeti Múzeumban. A leletek aztán nagyjából harminc évig ott porosodtak. Senkit nem érdekelt különösebben.

Aztán nemrégiben egy kutatócsapat úgy döntött, újra megnézi azokat a feldolgozatlan kőzetmintákat — azokat a darabokat, amelyeket korábban soha nem vizsgáltak meg alaposan. És hát mit találtak? Négy fosszilis csontot, amelyek végig ott rejtőztek az anyagban.

Nem ez az első eset, hogy a paleontológiában valami évtizedekiglapát alatt van, és egyszer csak valaki ránéz, és hopp — ott van az, amit senki nem vett észre.

Az orrcsont, ami mindent megváltoztatott

Az egyik újonnan felfedezett csont a premaxilla — ez az a csont az állkapocs elején, pont az orr környékén. A kutatók szerint ez az első alkalom, hogy premaxillát azonosítanak japán mosasaurus fosszíliában.

Gondoljunk bele. Az összes japán mosasaurus lelet között, amit valaha találtak, senkinek nem sikerült ezt a koponyarészt megtalálnia. Eddig.

A kutatók szerint azért volt ez eddig lehetetlen, mert amikor a kilencvenes években összegyűjtötték az eredeti fosszíliákat, egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő összehasonlító anyag. Olyan volt, mintha egy puzzle-t próbáltak volna megoldani fél darabok nélkül. De most, harminc évvel később, sokkal több anatómiai információ áll rendelkezésre, és a kutatók magabiztosan tudták azonosítani a premaxillát.

De itt jön a java

A premaxilla nem volt az egyetlen meglepetés. A csapat megvizsgált egy másik csontot is, a basisphenoidot, amely az agykoponya közelében található. És itt vált igazán érdekessé a dolog.

Ennek a csontnak van néhány furcsa tulajdonsága. Először is, rövid, szarvszerű nyúlványok protrudálnak oldalra. Másodszor, hiányzik belőle egy bizonyos "ventrális medián barázda" — ez egy olyan vonás, ami szinte minden eddig ismert mosasaurusnál megtalálható.

Mit jelent ez emberi nyelven? Ez a lény koponyája nem egészen úgy néz ki, mint bármi, amit eddig láttunk. Ez a tulajdonságok kombinációja nem illeszkedik egyetlen dokumentált fajhoz sem.

Járhatunk-e teljesen új fajra? Lehet! A kutatók óvatosak, nem akarnak elhamarkodott következtetéseket levonni, de határozottan izgatottak. Lehet, hogy egy olyan fajjal van dolgunk, amely eddig ismeretlen volt a tudomány számára — egy olyan állat, amely a mai Japán vizeiben élt évmilliókkal ezelőtt.

Miért fontosak a múzeumi gyűjtemények

Imádom ezt a sztorit, mert ráébreszt valamire. A múzeumi gyűjtemények értékére. Ezek a fosszíliák nem tegnap kerültek elő. Nem egy drámai expedíción találták őket valamelyik eldugott helyen. Egyszerűen ott voltak a múzeumban, és vártak, hogy valaki újra ránézzen.

És tudják mit? Ez gyakrabban megtörténik, mint gondolnák. A tudósok rendszeresen visszatérnek régi leletekhez új módszerekkel, friss szemmel. Ami harminc éve unalmas volt, az ma már kincs lehet.

A kutatók maguk is kiemelték: a évtizedek óta tárolt fosszíliák még mindig tartalmazhatnak fontos csontokat vagy bizonyítékokat, amelyeket egyszerűen nem ismertek fel az eredeti gyűjtéskor. A tudomány néha nem arról szól, hogy új dolgokat találunk — hanem hogy a régieket új módon látjuk.

Mit tanulhatunk ebből

Az új faj lehetősége mellett van még egy ok, amiért fontos ez a kutatás. A mosasaurusok a késő kréta időszakban éltek, nagyjából 98-66 millió évvel ezelőtt. Minél többet tudunk róluk, annál jobban rekonstruálhatjuk, hogyan nézett ki a tengeri élet a Csendes-óceán északnyugati részén akkoriban.

További vizsgálatokra van szükség, hogy kiderüljön, valóban új fajról van-e szó. De még ha nem is az, a premaxilla felfedezése önmagában jelentős lépés a japán paleontológia számára.

Az eredményeket nemrég mutatták be a Japán Őslénytani Társaság 177. éves találkozóján. Tökéletes helyszín egy olyan bejelentéshez, hogy még mindig rengeteg felfedeznivaló van — még a régi fosszíliákban is.

A lényeg

Szóval legközelebb, amikor valami "unalmas" múzeumi gyűjteményről vagy évtizedes leletekről hallotok, amelyek porosodnak a raktárban, gondoljatok erre a sztorira. Lehet, hogy ott lapul valami, amit még senki nem ismert fel — egy olyan lény maradványai, amelyek átírhatják, amit az életről tudunk.

És ez a tengeri szörny? Harminc évig rejtőzött a szemünk előtt. Most pedig hullámokat vet a paleontológia világában, és a tudósok alig várják, hogy kiderüljön, mit rejt még.