Bevallom, lenyűgöz a történet: őseink már egymillió évvel korábban Kínában?

Van az a pillanat, amikor az ember olvas valamit, és csak hátradőlve gondolja végig, hogy ez mekkorát dob a világképünkön. Nálam ez a pillanat most jött el.

Miről van szó?

A Science Advances című lapban megjelent friss kutatás alapján úgy tűnik, hogy a Homo erectus legalább egymillió évvel korábban eljutott Kelet-Ázsiába, mint ahogy eddig gondoltuk. Nem elírás: egymillió év. Ez azért elég durva korrekció.

A kutatók három, Kínában, a Yunxian régészeti lelőhelyen előkerült Homo erectus koponyát vizsgáltak újra. Ezek a csontvázak még a nyolcvanas-kilencvenes években kerültek elő, aztán valahogy elfelejtődtek a raktárakban, és vártak arra, hogy valaki újra elővegye őket jobb eszközökkel.

Hogyan datálták újra?

A titok a talajban található alumínium és berillium izotópok mérésében rejlik. Tudom, hogy hangzik ez kicsit sci-finek, de a lényege egyszerű: amikor a kozmikus sugarak elérik a kvarcot, специфические izotópok képződnek benne. Ha azonban a kvarc a föld alá kerül, onnantól kezdve ezek az izotópok bomlani kezdenek. Minél többet bomlottak, annál régebben kerültek oda. Egyszerű, mint a pisis对齐.

Miért izgalmas ez?

Eddig úgy tudtuk, hogy ezek a koponyák nagyjából 800 ezer és 1,1 millió évesek. Az új mérés viszont 1,77 millió éves korra datálta őket. Ez近乎 egymillió éves különbség. Hatalmas.

Ha ez stimmel, akkor a Homo erectus szinte ugyanakkor ért el Kínába, mint a mai Grúzia területén fekvő Dmanisibe. Ott a legrégebbi koponyák 1,78-1,85 millió évesek. Szóval gyakorlatilag párhuzamosan terjedtek két irányba – ez azért újrarajzolja a térképet.

Ki volt egyáltalán a Homo erectus?

Röviden: az első igazi vándor az emberi családban. Ők az elsők, akik valóban hasonlítottak ránk – nos, távoli unokatestvéreinkként. Rövidebb karjaik és hosszabb lábaik voltak, ami arra utal, hogy remekül alkalmazkodtak a hosszú távú gyalogláshoz. (Kissé ironikus egy olyan fajtól, amelyik képtelen volt egy helyben maradni!)

Ők voltak az elsők, akik kivándoroltak Afrikából. Korábban úgy gondoltuk, ez 1,5-2 millió éve történhetett, de a részletek vitatottak voltak. A mostani eredmény hozzáad ehhez egy újabb izgalmas adalékot.

Hatás más lelőhelyekre

A legszebb az egészben, hogy ez a felfedezés más helyekre is kihatással lehet. Ha a Yunxian koponyák ennyire idősek, akkor felmerül, hogy Ázsia más régészeti lelőhelyei is idősebbek lehetnek a jelenlegi datálásnál. Kínában és Indonéziában talált leleteket korábban 1,51-1,72 millió évesnek gondoltak, de ezek a datálások mindig vitatottak voltak – főleg azok, amelyek nem eredeti üledékből, hanem a felszínen kerültek elő.

A Yunxian koponyák szerencsére in situ, vagyis eredeti helyükön, a föld rétegeiben maradtak meg. Ez tette lehetővé a pontos datálást.

Amik még nyitottak maradnak

A tudomány ritkán ad tiszta válaszokat kérdések nélkül.

Például: ha a Homo erectus már 1,77 millió éve Kelet-Ázsiában volt, honnan indult? Dél felé, Indonézián át? Vagy északi útvonalon, Közép-Ázsián keresztül? Esetleg másképp?

És itt van ez a szórakoztató gondolat: ha ezek mégsem a legöregebb Ázsiában, akkor mik az igazi legelsők? Lehetnek még régebbi leletek, amelyek csak arra várnak, hogy előkerüljenek?

Amit magammal viszek

Engem mindig az dönyöz le, mekkora bátorság és kitartás kellett ezeknek az ősi embereknek. Nem céltalanul bolyongtak – kontinenseket hódítottak meg. Új környezetekhez alkalmazkodtak, túlélési stratégiákat dolgoztak ki, és valahogy sikerült nekik.

Az, hogy még most is rakjuk össze a mozaikot, tömeével évekkel később, arról szól, mekkora teljesítmény volt ez. És minden új felfedezés – mint most ezek a váratlanul öreg koponyák – közelebb visz ahhoz, hogy megértsük, hogyan lettünk mi (vagy inkább: őseink) mindenhol ezen a bolygón.

Szerintetek nem inspiráló?