A királynő, aki hűvösen megőrizte nyugalmát (szó szerint)

Képzeld el: 1959 van, és egy Michel Fleury nevű francia régész óvatosan kinyitja az ősi kőszarkofágot a párizsi Saint-Denis bazilika pincéjében. Ez nem akármilyen sír — itt nyugszik Arnegunde királynő, a 6. századi meroving királynő.

Amit Fleury talált... nos, mostly csontváz. 1400 év után a lágy szövetek általában nem élik túl. De most jön a furcsa rész: a csontváz maradványai között egyetlen tüdeje lapult. Még mindig ott volt. Még mindig mumifikálódott.

Hát, ez azért elég vad, nem?

Ki volt ez az asszony?

Arnegunde királynő nagyon is fontos személy volt a maga korában. I. Klothar király hat felesége közül az egyik — igen, hat, mert a meroving uralkodóknak apparently ez volt a stílus — és ő szülte I. Chilperiket, Neustria királyát. Nagyjából 515 és 580 között élt, ami az korában igazán figyelemre méltó volt. Az átlagos élettartam akkoriban? Biztosan nem 65 év.

A régészek megvizsgálták, ami megmaradt, és találtak nyomokat a lenyűgöző öltözékéből: vörösesbarna selyeminget arany zsinórral, ibolyaszínű selyemblúzt és finom fátylat arany- és gránátkőszegekkel. Arany és ezüst ékszerekkel temették el, köztük egy gyűrűvel, amelyen szó szerint a neve állt — Arnegundis. Imádom, hogy még a halálban is biztos akart lenni benne, hogy senki sem keveri össze mással.

És persze csatos bőrcipőt viselt állatmintákkal. Állatmintákkal, emberek. A királyi család tagjainak mindig is volt különleges ízlése.

Szóval miért csak ez az egy tüdő maradt meg?

Évtizedekig senki sem értette, miért éppen ez az egy szerv állt ellen az időnek, amikor minden más rég felbomlott. A bazilika hűvös, száraz levegője okozta? Valamilyen vegyi véletlen? Egy kis ókori mumifikációs varázslat?

Aztán 2016-ban Raffaella Bianucci bioantropológus, a torinói egyetem munkatársa úgy döntött, alaposabban megnézi a dolgot. És amit talált, az igazán lenyűgöző.

Bianucci elég kifinomult mikroszkópos technikákat használt, és felfedezte, hogy Arnegunde királynőt mesterségesen mumifikálták — bár nem a hagyományos egyiptomi értelemben. Látod, Róma Egyiptom meghódítása után a tartósítás művészete elterjedt. De a frankok nem egyszerűen másolták az egyiptomi módszereket. Alkalmazták őket.

Ahelyett, hogy eltávolították volna a belső szerveket — ami az egyiptomi mumifikálás klasszikus lépése — a frank balzsamozók más utat választottak. Gyantákkal, fűszernövényekkel és növényi anyagokkal itatták át a testet — a szájon keresztül. Olyan volt ez, mint egy belső tartósító koktél a testnek.

De a igazán érdekes rész még hátravan: a kutatók felfedezték, hogy a királynő rézből készült övének is szerepe volt. Az díszes öv fémje kölcsönhatásba lépett a balzsamozó anyagokkal, kémiai reakciókat hozva létre, amelyek segíthették a tüdő megőrzését. Magas koncentrációjú rézionokat és réz-oxidot találtak a megmaradt szövetben.

A természet és a körülmények együttműködnek 14 évszázadon át. Ez azért szép, nem?

De miért pont a tüdő?

Most már kérdezheted: miért pont ez a szerv? Mitől olyan különleges?

Kiderül, hogy a tüdőnek biológiai előnye van. Más lágy szövetekkel összehasonlítva a tüdőnek kevesebb hámsejtje van — az a fajta sejt, amely lizoszómákat tartalmaz, amelyek tulajdonképpen felgyorsítják a szövetek lebomlását a halál után. Kevesebb lizoszóma = lassabb bomlás. Ki hitte volna, hogy a légzőszerveknek ilyen rejtett képességük van?

Szóval a mesterséges balzsamozás, a rézöv kémiája, a bazilika hűvös környezete és a tüdő természetes ellenálló képessége együttesen azt eredményezték, hogy Arnegunde királynő légzőrendszere szerencsésen megmaradt, míg a többi szerve nem.

Mit tanulhatunk ebből az ókori királyi temetésekről?

És itt jön a lényeg: ez a felfedezés azt mutatja nekünk, hogy a frank uralkodók nagyon komolyan vették a halált. A mumifikálás nem volt fenntartva az egyiptomiak számára — a frank elit számára is státuszszimbólum volt, a Római Birodalom bukása után a római technikákból átvéve.

Ez nemcsak a test épségben tartásáról szólt valamilyen túlvilági úthoz. A hagyaték volt a lényeg. Az emlékezet. Az, hogy amikor a jövendő generációk majd turkálnak ezekben a sírokban, találjanak valamit, ami még mindig a hatalmat és a presztízst sugározza.

Arnegunde királynő 1400 éve beszél hozzánk. És most, a modern tudománynak köszönhetően, végre kezdjük megérteni, mit mond.

Nem rossz egy asszonytól, aki még az antibiotikumok, az elektromosság és a nyomtatás előtt élt.