A Pluto meglepetése: folyékony nitrogén a törpebolygón?

Őszinte leszek veletek — imádok olyan űrhíreket olvasni, amik emlékeztetnek arra, hogy az univerzum sokkal furcsább, mint gondolnánk.

Most épp ez a helyzet.

Tudósok bejelentették, hogy a Pluto felszínén talán folyékony anyag mozog éppen most. Nem víz, hanem folyékony nitrogén. De akkor is: folyadék. Egy olyan égitesten, amit évekig úgy kezeltünk, mint egy hatalmas, halott jéglabdát.

A bizonyíték

A New Horizons szonda adatai szolgáltatják az alapot — ez a kis szerkezet 2015-ben repült el a Pluto mellett, és először mutatta meg nekünk ezt a távoli világot közelről. A kutatók azóta tanulmányozzák a képeket, és most valami érdekesre bukkantak a Sputnik Planitián.

Ez az a hatalmas, szív alakú gleccser, ami a Pluto felszínének egy részét borítja. Igen, a Plutónak szíve van. És az szép.

A gleccser északi részén sötét vonalak és foltok láthatók. A tudósok közelebbről megnézték, és rájötték, hogy ezek meglepően hasonlítanak ahhoz, amit a Föld gleccserein látunk, amikor folyékony víz van jelen.

Gondoljatok csak a grönlandi jégsapkára — a sötét csíkok pontosan ott jelennek meg, ahol víz gyűlt össze vagy folyt végig a felszínen.

Mi történhet a Pluto mélyén?

A csapat most úgy gondolja, hogy a folyékony nitrogén valószínűleg feljebb tör a felszín alól, repedéseken és csatornákon keresztül utat talál, és néha át is töri a gleccser fagyott külső rétegét.

A modellek szerint a Sputnik Planitia alján lévő nitrogénjég — ez több kilométer mély lehet — megolvadhat a megfelelő körülmények között. Az alulról érkező hő és nyomás folyékony nitrogénzsebeket hozhat létre. És ahogy a magma mozog a földkéregben, vagy a gejzírek lövellnek a felszínre, ez a folyadék is felfelé nyomulhat keskeny járatokon keresztül.

Fenn a felszínen persze nem marad meg örökké — a Pluto még mindig borzasztóan hideg. De egy ideig utazhat a gleccseren, és nyomot hagyhat maga után.

Meglep minket

„A Pluto sosem szűnik meglepetést okozni" — mondta Dr. Alan Stern, a kutatás vezetője. És őszintén? Ez tökéletesen kifejezi, amit sokan érzünk ezzel a kis világgal kapcsolatban.

Mert őszintén szólva, tanulnunk kellett volna a múltból. Amikor a Voyager elrepült a Neptunusz holdja, a Triton mellett 1989-ben, gejzíreket látott kitörni a felszínről. A Triton még a Plútónál is hidegebb. Ha a Triton aktív geológiával rendelkezhet, miért ne lehetne a Plutónak is?

A legalázatosítóbb rész? A Pluto csak körülbelül felét láttuk nagy felbontásban. Ennyi. Rengeteg a felfedeznivaló. A másik fél még több meglepetést tartogathat — talán még több bizonyítékot arra, hogy ez a távoli világ korántsem olyan halott, mint gondoltuk.

Dinamikus naprendszer

A legizgalmasabb az egészben az, amit ez elmond nekünk a naprendszerünk dinamizmusáról.

Folyadékot találunk a legváratlanabb helyeken.

• A Marsnak ősi folyói voltak
• Az Európa valószínűleg felszín alatti óceánnal rendelkezik
• A Titánnak metánból álló tavai és esői vannak
• És most talán folyékony nitrogén a Pluto gleccserein

Az univerzum nem olyan csendes és statikus, mint hittük. A naprendszerünk leghidegebb, legsötétebb sarkaiban is történnek dolgok. Jég olvad. Folyadékok mozognak. És valahol ott kint furcsa kémia bontakozik ki, olyan módon, amit soha nem jósoltunk meg.

Elgondolkodtat, ugye?

Mit fogunk még felfedezni?