Finn fizikusok egy olyan kvantumanyagot hoztak létre, amely több mint tíz éven át csak elméleti jóslat volt. A lényeg? Ezek az úgynevezett „topologikus" anyagok a jövő számítógépeit működtethetik majd – és ez az anyag akár szobahőmérsékleten is működhet.
A heidelbergi egyetem fizikusai végre megoldottak egy évtizedek óta húzódó rejtélyt a kvantumfizikában. A kutatók bebizonyították, hogy két látszólag egymásnak ellentmondó elmélet valójában ugyanannak a történetnek két oldala. A kutatásuk egy igencsak ellentmondásos jelenségre összpontosít: olyan részecskére, ami annyira nehéz, hogy szinte alig lenne képes mozogni, mégis hullámokat kelt a kvantumtérben – ezt a jelenséget a tudósok több mint ötven éve próbálják megmagyarázni.
Több mint négy évszázada hajósok tanúi valami rendkívülinek a nyílt tengeren. Hatalmas vízfelületek világítanak halovány, szinte természetfölötti fehérségben — mintha valaki felkapcsolt volna egy kozmikus éjjeli lámpát a hullámok mélyén. Évszázadnyi megfigyelés és a modern műholdas technológia dacára a tudósok még mindig nem tudják pontosan megmagyarázni, miért történik ez. És őszintén szólva? Pont ez a fajta megfejtetlen titok az, amiért a tengerek végtelenül lenyűgöznek.
Mi van, ha az idő nem egy háttérben ketyegő univerzális óra, hanem a dolgok belsejében zajló káoszból bontakozik ki? Egy brit fizikus a laboratóriumában 24 ezer ultrahideg atomból létrehozott egy apró, elszigetelt univerzumot — és azt találta, hogy az idő valóban keletkezhet egy rendszeren belülről, külső óra nélkül. A titkos összetevő: az entrópia.
A csillagászok új módszereket dolgoztak ki arra, hogy kiszúrják a science-fiction egyik legvadabb ötletét: hatalmas építményeket, amelyeket földönkívüli civilizációk emeltek azért, hogy egy csillag energiáját hasznosítsák. Egy friss tanulmány bemutatja, hogyan látszanának ezek a „Dyson-gömbök" a távcsöveinken keresztül — és azt is, hogy egy bizonyos csillagtípus miért vált a legígéretesebb célponttá.
A tudósok kiderítették, hogy a baktériumok korántsem olyanok, mint apró biológiai gépek — képesek tanulni a tapasztalataikból, emlékezni a múlt eseményeire, sőt ezeket az emlékeket át is örökíteni az utódaiknak. Ez az eredmény alaposan megingatta az emberiség hitét abban, hogy a múlt felidézése különleges képesség, ami csak ránk jellemző.
A csillagászok quasárokat fedeztek fel az univerzum hajnalkorából, amikor a világmindenség alig 670 millió éves volt. És most jön a meglepő rész: ezek a kozmikus óriások egyszerűen nem szabadna, hogy ilyen korán létezzenek. A felfedezésarra készteti a tudósokat, hogy teljesen újragondolják, mit is tudnak a fekete lyukak növekedéséről.
A Harvard mérnökei kitalálták, hogyan lehet a laptopodban lévő szilícium chiptechnológiát DNS-írásra használni. Ez az áttörés mindent megváltoztathat – az orvosi diagnosztikától kezdve egészen addig, ahogyan örökre tároljuk majd az adatokat.
A tudósok épp most értek el valamit, ami egyszerűen hihetetlen: először sikerült élő álcápákat (más néven koboldcápákat) filmezni a természetes mélytengeri élőhelyükön. És komolyan, ez a lény pont úgy néz ki, mintha egy sci-fi filmből lépett volna elő. Ez a felfedezés nemcsak tovább gazdagítja az ismereteinket ezekről az „élő fosszíliákról" — hanem az is lehet, hogy teljesen megváltoztatja, hogyan óvjuk őket.
Képzeld el, hogy van egy bolygó, ahol az egyik oldal olyan forró, mint a pokol, a másik meg annyira fagyos, hogy az Antarktisz mellett egy strandolás tűnne. Tudományos fantasztikusnak hangzik, ugye? De itt jön a meglepő rész: a kutatók szerint ez a szélsőséges környezet akár az életnek is barátságos lehet. Hogy miért? Nézzük meg közelebbről.