Feltáratlan kőzetrétegek nyomába bukkantak a kutatók. Egy hatalmas ősi sziklafalrendszer rejtőzhet a Grand Canyon mélyén, ami megmagyarázhatná a geológia egyik legnagyobb rejtélyét: miért hiányzik a sziklákból több mint egy milliárd évnyi réteg.

Ez a gigantikus ősfal valószínűleg akkor alakult ki, amikor egy szuperkontinens darabolódott szét. A folyamat hatalmas mennyiségű kőzetet törölhetett el, jóval azelőtt, hogy a Colorado-folyó egyáltalán létezett volna.

Elképesztő, ha egy ókori római tárgyon tökéletesen megőrzött ujjlenyomatot találunk – lenyűgöző, de nem épp meglepő. Az már más kérdés, ha puha, rugalmas szövetet fedezünk fel egy olyan kövületen, amely idősebb a dinoszauruszoknál, idősebb a fáknál, idősebb szinte mindennél, amit a "komplex élethez" kötünk. Pontosan ez történt, amikor paleontológusok újra megvizsgáltak egy tengeri liliom kövületét, amely évek óta csendben porosodott egy múzeum gyűjteményében.

Képzelj el két részecskét, amelyeknek tudományosan taszítaniuk kellene egymást – mégis valahogy kézfogásra kelnek, és valami teljesen újat hoznak létre. A Monash Egyetem fizikusai pontosan ezt fedezték fel, és ez az eredmény alapjaiban változtathatja meg a kvantumvilág megértését.

Egy svéd kutatás megdöbbentő eredményekre jutott: a vastagbélrák-szűrésen való részvétel akár 43 százalékkal csökkentheti a betegség okozta halálozás kockázatát. A kutatók több mint 376 ezer embert követtek nyomon akár 14 éven keresztül, és az adatok egyszerűen nem hagyhatók figyelmen kívül. Akkor miért hagyja ki ennyi ember ezt az életmentő vizsgálatot?

Ismered azt a mondást, hogy „az vagy, amit megeszel"? A méhek ezt szó szerint veszik – és sokkal ügyesebben kezelik a saját étrendjüket, mint ahogy azt a tudósok valaha is gondolták. Új kutatások szerint ezek a apró beporzók képesek érzékelni, ha a táplálékuk nincs egyensúlyban, és ennek megfelelően módosítják, mennyit esznek. És ez sokkal fontosabb, mint gondolnád.

80 éven át hiába törte a fejét mindenki a somertoni férfin. A legmodernebb DNS-technológia végre fényt derített a kilétére — és hát, a halála körüli történet sokkal cifrább, mint amit egy detektívregényben ki lehetne találni.

Egy szicíliai szigonyhalász lemerült a mélykék vízbe, hogy megnézzen egy nagy sziklát. Ehelyett egy tökéletesen épen megmaradt római kereskedőhajó várt rá, hundreds of ancient clay jars fedélzetén – csak úgy, közel 2000 évig ott ülve, hátha valaki előbb-utóbb rátalál. Hát ez aztán a szerencsés véletlen!

Egyiptom keleti részén, egy poros régészeti lelőhelyen dolgozó szakemberek talán pontot tettek egy több mint száz éve húzódó rejtély végére. Egy frissen előkerült kőfelirat segíthet beazonosítani a legendás, elveszett Mesn város pontos helyét – és valljuk be, ez a felfedezés igencsak érdekes történet.

Tudósok nemrég több ezer hordónyi radioaktív hulladékot fedeztek fel az Atlanti-óceán fenekén – és még csak elkezdték kapargatni a felszínt, hogy megtalálják az összeset. Ez egy sztori arról, mi történik, ha a legveszélyesebb problémáinkat a lehető legkényelmetlenebb helyekre temetjük el.

A kutatók valami meghökkentő dolgot fedeztek fel a kvantumrendszerekkel kapcsolatban: az az energia, amit eddig haszontalannak gondoltunk, valójában rejtett kincs lehet. A Bázeli Egyetem tudósjai rájöttek, hogyan lehet hasznos munkát kinyerni olyan fényrészecskékből, amelyeket mindenki örökre elveszettnek hitt.

Japán kutatók felfedezték, hogy ha ezüst nanorészecskéket egy hagyományos polimerrel vonják be, az jelentősen javítja a DNS darabolásának és újraszerelésének hatékonyságát. Ez az eredmény új lehetőségeket nyithat a génterápiák, a rák elleni vakcinák és a betegségekkel szemben ellenálló növények fejlesztésében.

A kutatók végre megfejtették azt a több évtizedes rejtélyt, hogy mi történik a gyémánttal a jégóriás bolygók belsejében uralkodó hatalmas nyomáson. A tudósok apró gyémántmintákat lézersugarakkal bombáztak, és ezzel sikerült eldönteniük egy régóta húzódó vitát a laboratóriumi kísérletek és a számítógépes modellek között, amely大约 tizenöt-húsz éve foglalkoztatta a fizikusokat.

A tudósok felfedezték, hogy az agyunk utazó elektromos hullámokat használ ahhoz, hogy értelmet találjon a kaotikus világban. Ezek a rejtélyes hullámok talán megmagyarázzák, miért nem veszünk észre néha olyan dolgokat, amelyek szó szerint az orrunk előtt vannak — és meglepő módon hasonlóan működnek, mint ahogy a mesterséges intelligencia tanulja a nyelvet.

A tudósok egy meglepő dologra jöttek rá: a graphene — ez az egyetlen atomból álló, papírnál is vékonyabb anyag — aprócska ráncai önmagukban képesek elektromos hatásokat előállítani. Csak a formájuk számít, semmi más.

Ez olyan, mintha kiderülne, hogy egy papírlap megfelelő hajtogatásával áramforrást lehetne létrehozni. Azzal a különbséggel, hogy itt olyan pici struktúrákról van szó, amelyek még egy vírusnál is kisebbek.

Tudósok olyan apró robotokat alkottak, amelyek egyetlen sejtnél is kisebbek – fény segítségével vadásszák le és gyűjtik össze a baktériumokat, szinte úgy működnek, mint parányi takarítócsapatok. Olyan picik, hogy közvetlenül a mikrobák világában dolgozhatnak, és olyan lehetőségeket nyitnak meg, amikről korábban csak álmodni mertünk.

A MIT fizikusai felfedezték, hogy egy kvantumanyagban az elektronok önszerveződő mintázatokat hoznak létre — úgy, ahogy a jégkristályok képződnek a vízben. Ez az áttörés közelebb vihet minket azoknak az anyagoknak a titkához, amelyek egyszer talán felválthatják a szilíciumot a szupergyors számítógépekben.

A sarkvidéken egy természetes folyamatra bukkantak a kutatók, amely a tengeri jég közelében hirtelen felvillanyozhatja a felhőképző részecskék számát. Ez alapvetően átírhatja, ahogyan az arktikus felmelegedésről és a klímaelőrejelzésekről gondolkodunk.

Csak képzeld el: éppen dolgozol, fekteted a csöveket, és egyszer csak egy falnyi aranyba botlasz, ami több milliót ér. Pont ez történt egy építőbrigáddal Belgiumban – és az a kérdés, hogy ki rejthette oda, azóta mindenki fejét töri.

1964-ben egy kutatóhajó megdöbbentő felvételt készített az óceán fenekén – olyan valamiről, ami inkább földönkívülinek tűnt, semmint emberi alkotásnak. Az összeesküvés-elméletek rajongói persze azonnal fellángoltak. A valóság azonban sokkal vadabb, mint bármilyen marslakós magyarázat.

Tudósok egy gyakori bélbaktériumot úgy módosítottak, hogy a hasnyálmirigy-daganatok belsejében apró, élő gyógyszergyárként működjön. A módszer lényege, hogy a kezelés közvetlenül oda jut el, ahol a legnagyobb szükség van rá. A kutatás eredményei különösen akkor bizonyultak figyelemre méltónak, amikor a baktérium-alapú terápiát meglévő kezelési eljárásokkal kombinálták.