Amikor egy filmkészítő lazán böngészett a Google Maps-ben, véletlenül rábukkant valami olyanmire, ami úgy néz ki, mintha egy sci-fi filmből származna: egy szinte tökéletesen kör alakú sziget a argentin mocsárvidéken, amely miatt megkapta az „El Ojo” (A Szem) elnevezést. A tudósok szerint már tudják, miért alkotta meg a természet ilyen lehetetlenül pontos geometriai formát, és higgy nekem, a magyarázat sokkal izgalmasabb, mint amire gondolnád.

Új kutatásos eredmények cáfolják meg egy hosszú évek óta tartó feltételezést a sejtek öregedéséről – a megállapítások pedig egyszerre meglepőek és kissé ellenérvényesek. Mi lenne, ha az egészséges öregedés kulcsa nem a sejtek tisztító rendszerének fokozása, hanem annak megértése, hogy mikor és hol van szükség segítségre?

Új kutatások revelarálják, hogy az okostelefon-függőség veszélye nemcsak azon múlik, meddig merőlik a képernyőt, hanem azon is, mit csinálunk valójában ezen az időn alatt, és két meglepő személyiségjellem is megjósolhatja, ki a legnagyobb kockázatnak tétele.

Képzeld el, ha kih skipelhetnéd az internetet, és csak egy pár ősi kockát dobnál, hogy isteni tanácsokat kapj az életedhez. Pontosan ezt csinálták az emberek egy törökországi római kori városban 2000 évvel ezelőtt – és az arkeológusok épp most feltörték a kozmikus kódjukat.

A fizikusok felfedezték a fény egyik rejtett tulajdonságát, amely lehetővé teszi, hogy a fény saját magán, különleges felszeretés nélkül forogjon és csavarodjon. Ez az felfedezés megkérdőjelezi azt, amit a fény viselkedéséről eddig tudtunk, és új utat nyithat a pontosabb orvosi vizsgálatok, a gyorsabb internet és olyan kvantumtechnológiák előtt, amelyeket még eddig el sem képzeltünk.

A Holdnak két drasztikusan eltérő arca van, és a tudósok évtizedek óta vitatkoznak azon, hogy miért. Most a Hold túlsó oldaláról gyűjtött kőzetek új elemzése meglepő titkokat tár fel arról, hogyan fejlődött lunar szomszédunk, és mind ez a néhány milliárd évvel ezelőtti Föld gravitációs hatására vezethető vissza.

Mi lenne, ha a történelem egyik legnagyobb eltűnésének rejtélyét... rákok fejlesztenék meg? Amelia Earhart sorsa után kutatók egy különös elméletet teszteltek, miszerint a hatalmas kókosxrākok esetleg elfogyasztották volna a maradványait egy távoli polinéziai szigeten — és a mögötte rejlő tudomány egyszerре lenyűgöző és rémálokhoz hasonló.

A kutatók egy hihetetlenül okos eszközt alkottak, amely szó szerint a sejtosztódás történelmét írja közvetlenül a DNS-be, lehetővé téve számukra, hogy pontosan nyomon kövessék, hogyan lesznek a két sejtből billiónyi sejt. Olyan, mintha lenne egy biológiai fekete adatnyilvántartó a fejlődő embrióknak.

Egy lenyűgöző új tanulmány rámutat, hogy az emberek éles különbséget tesznek az AI-tapasztalás és az AI tudatosság között – még akkor is, ha a viselkedés teljesen azonos egy emberével. Az eredmények meglephetik Önt abban, hogyan gondolkodnak valójában az agyunk a mesterséges elmékkel kapcsolatban.

A kutatók több ezer átnézett kémiai reakciót fedeztek fel, amelyek a szem أمامtávon rejtőztek – ezek pedig kulcsfontosságúak lehetnek a szén-dioxidot metanol जैसी hasznos üzemanyagokká való átalakításához. A mesterséges intelligencia és a gépi tanulás segítségével a tudósok olyan útvonalakat tárnak fel, amelyeket a hagyományos modellek teljesen kihagytak, beleértve egy meglepő módszert, ahogyan a hidrogén részt vesz ezekben a reakciókban, ami alapjaiban megkérdőjelezi azt, amiről eddig tudtunk.

A polipok és rokonaik elképesztő intelligenciája állítólag egy ősi genetikai „átalakító bulira" vezethető vissza. A DNS szakaszai, amelyek korábban teljesen idegenek voltak egymástól, egyszerűen összefonódtak. Ez az új kapcsolódás segítette az agyuk rendkívül komplexEvolúcióját — miközben semmi fontos nem ment tönkre.

Képzeld el, hogy finomítasz egy recepten, aztán kiderül, hogy a kis hely, ahol éppen kevered, fontosabb, mint a fazékban bármi más. Na, pont ez történt kutatókkal is, akik felfedezték, hogy az elektródok felszínén mért savasság lehet az, ami eldönti, egy reakció要么 siklik,要么 teljesen elbukik.

Kutatók egy rendkívül részletes térképet készítettek az agyban található különböző zsírtípusok — úgynevezett lipidek — elhelyezkedéséről. A térkép 539 különálló kémiai zónát azonosít az agyban. Ez az új "Lipid Agy Atlasz" alapvetően megváltoztatja azt, ahogyan az agy felépítéséről gondolkodunk, és segíthet megérteni olyan jelenségeket, mint a terhesség alatti agyi változások vagy akár az Alzheimer-kór is.

Képzeld el, hogy belebotlasz egy kígyóba, ami hosszabb egy iskolabusznál. Na, valami ilyesmi történt, amikor paleontológusok Indiában ősi kövületeket ástak elő. Az állat nagyjából 15 méter hosszú lehetett. Ő a Vasuki indicus, az újonnan felfedezett óriás, amely komolyan versenyezhet a Titanoboával.

A kutatók egy aprócska jurakori ragadozót találtak, amely vidra módjára úszott, és volt neki egy rendkívül fontos anatómiai sajátossága. Ez a tulajdonság végül azt tette lehetővé, hogy az olyan emlősök, mint mi, nagyagyúak lehessünk, szoptathassuk a kölykeinket, sőt akár szívószálon keresztül igyuk a kávét. Ez a szerény lelet most átírja, amit az emlősök evolúciójáról eddig tudni véltünk.

Tudósok nemrég összegyűjtöttek három gyökeresen eltérő embertípust – misztikusokat, szélsőséges sportolókat és pszichiátriai betegeket –, és részletesen kikérdezték őket kísértetélményeikről. Az eredmény talán jobban felizgatja az idegeidet, mint bármely kísértetház.

A James Webb űrteleszkóp segítségével olyan galaxishalmazra bukkantak a csillagászok, amely egyszerűen nem lenne szabad, hogy még létezzen. A lelet mindazt megkérdőjelezi, amit az univerzum felépüléséről eddig tudni véltünk.

Amikor odateszel egy mágnest a hűtőre, valami egészen hihetetlen dolognak vagy tanúja: egy parányi fémdarab legyőzi a bolygónk egészének gravitációját. A tudósok most egy vakmerő elmélettel álltak elő arról, hogy mi is történik itt valójában – és az egész láthatatlan dimenziók körül forog, amelyek mindenhol ott rejlenek körülöttünk.

Képzeld el, hogy egy láthatatlan, megfoghatatlan kísértet lökdös ide-oda — valami ehhez hasonló történt az Oxfordi Egyetem kvantumfizikai laboratóriumában. A kutatók ott egy részecskét úgy állítottak meg a helyén egy mágneses mező segítségével, hogy az a részecske valójában soha nem is haladt át rajta.

Ezt a furcsa jelenséget, amelyet több mint hatvan évvel ezelőtt jósoltak meg, most sikerült megfigyelni. És ez egy lépéssel közelebb visz minket ahhoz, hogy megértsük — és talán egyszer meg is építsük — a hatalmas teljesítményű kvantumszámítógépeket.

Ray Kurzweil futurista nem mond le arról, hogy 2045-re az emberek egybeolvadnak a gépekkel – és őszintén szólva az ehhez szükséges technológia egyre kevésbé hangzik sci-fibe illőnek.