A tudósok egy meglepő dologra jöttek rá: a graphene — ez az egyetlen atomból álló, papírnál is vékonyabb anyag — aprócska ráncai önmagukban képesek elektromos hatásokat előállítani. Csak a formájuk számít, semmi más.

Ez olyan, mintha kiderülne, hogy egy papírlap megfelelő hajtogatásával áramforrást lehetne létrehozni. Azzal a különbséggel, hogy itt olyan pici struktúrákról van szó, amelyek még egy vírusnál is kisebbek.

Tudósok olyan apró robotokat alkottak, amelyek egyetlen sejtnél is kisebbek – fény segítségével vadásszák le és gyűjtik össze a baktériumokat, szinte úgy működnek, mint parányi takarítócsapatok. Olyan picik, hogy közvetlenül a mikrobák világában dolgozhatnak, és olyan lehetőségeket nyitnak meg, amikről korábban csak álmodni mertünk.

A MIT fizikusai felfedezték, hogy egy kvantumanyagban az elektronok önszerveződő mintázatokat hoznak létre — úgy, ahogy a jégkristályok képződnek a vízben. Ez az áttörés közelebb vihet minket azoknak az anyagoknak a titkához, amelyek egyszer talán felválthatják a szilíciumot a szupergyors számítógépekben.

A sarkvidéken egy természetes folyamatra bukkantak a kutatók, amely a tengeri jég közelében hirtelen felvillanyozhatja a felhőképző részecskék számát. Ez alapvetően átírhatja, ahogyan az arktikus felmelegedésről és a klímaelőrejelzésekről gondolkodunk.

Csak képzeld el: éppen dolgozol, fekteted a csöveket, és egyszer csak egy falnyi aranyba botlasz, ami több milliót ér. Pont ez történt egy építőbrigáddal Belgiumban – és az a kérdés, hogy ki rejthette oda, azóta mindenki fejét töri.

1964-ben egy kutatóhajó megdöbbentő felvételt készített az óceán fenekén – olyan valamiről, ami inkább földönkívülinek tűnt, semmint emberi alkotásnak. Az összeesküvés-elméletek rajongói persze azonnal fellángoltak. A valóság azonban sokkal vadabb, mint bármilyen marslakós magyarázat.

Tudósok egy gyakori bélbaktériumot úgy módosítottak, hogy a hasnyálmirigy-daganatok belsejében apró, élő gyógyszergyárként működjön. A módszer lényege, hogy a kezelés közvetlenül oda jut el, ahol a legnagyobb szükség van rá. A kutatás eredményei különösen akkor bizonyultak figyelemre méltónak, amikor a baktérium-alapú terápiát meglévő kezelési eljárásokkal kombinálták.

Mintegy 12 millió éve Dél-Amerikában zajlott a földtörténet legvéresebb vacsorája — és a vendégség egyetlen sztárja egy óriási krokodil volt. Új kutatások szerint a Purussaurus neivensis messze nem csak egy újabb nagy ragadozó volt; ő uralta azt az ökoszisztémát, ahol hemzsegtek a gigászok, és még a hírhedt „terrorista madaraknak" is be kellett érniük a másodhegedűs szerepre.

Amikor a kutatók közelebbről megvizsgáltak egy ókori egyiptomi temetkezési kamrát, valami meglepőre bukkantak — nem káoszra, hanem évszázadokra visszanyúló gondos tervezésre. Egyetlen sír átalakulásának története elárulja, hogyan bántak az ókori egyiptomiak halottaikkal.

Albert Einstein becsempészett egy kis turpisságot a híres egyenleteibe, és később a legnagyobb baklövésének nevezte. Évtizedekkel azután, hogy elhajította, ugyanez a „baki" visszaköszönt — és ma már ez a legelfogadottabb magyarázat arra, miért gyorsul a világegyetem tágulása. Ez egy valóban vad történet arról, hogyan lett egy állítólagos hibából a modern kozmológia alapköve.

Amikor legközelebb élvezed azt a falat kézműves sajtot, gondolj arra: azok a baktériumok, amelyek ezt a bonyolult ízt megteremtik, valószínűleg az emésztésednek is jót tesznek. A tudósok felfedezték, hogy egyes brit sajtok mikrobái a bélrendszer egészségét is erősíthetik.

A James Webb-űrteleszkóp folyamatosan tárja fel a kozmosz rejtélyeit, és legújabb felfedezése talán a legfurcsább mind közül — több ezer apró, rubinvörös pont szórt el az univerzum korai időszakában, amelyre senki sem tud magyarázatot adni. Most viszont a kutatók úgy vélik, végre rájöhettek, mi ezeknek a titokzatos objektumoknak a természete, és mi történik velük, ahogy az univerzum öregszik.

A Perseverance rover most valami olyasmit kapott el, amitől meg kellett állnom és elgondolkodnom a világmindenségben elfoglalt helyünkről: a Földet, ahogy éppen eltűnik a Mars holdja, a Phobos mögött. 300 millió kilométer távolságból az egész bolygónk nem volt több, mint egyetlen fénypötty. Hadd ülepedjen ez le egy kicsit.

Évtizedek óta vita tárgya a tudósok körében, hogy bolygónk nem egyetlen, önszabályozó élő szervezetként működik-e – és őszintén szólva, az érvek jóval meggyőzőbbek, mint gondolnád.

Kutatók felfedezték, hogy a digoxin – egy több mint százéves gyógyszer, amely napi tíz centnél is olcsóbb – a szívelégtelenség miatti kórházi felvételeket akár 25 százalékkal csökkentheti. Holland kutatók három új tanulmánya szerint ez a rég elfeledett szer megérdemli a helyét a szívelégtelenség standard kezelésében, és alapvetően megváltoztathatja, ahogyan az orvosok világszerte kezelik a betegeiket.

Egy olyan áttörésről van szó, ami akár sci-fiből is származhatna: kutatóknak sikerült laborban, egy petricsészében egér őssejtekből agykérget növeszteniük. A csavar viszont az, hogy bár a mini-agy előállítja a megfelelő alapanyagokat, valahogy mégsem sikerül tökéletesen összeraknia a receptet. Ez a felfedezés arra tanít minket, mi teszi lehetővé, hogy a valódi agy ilyen precízen fejlődjön — és mi az, ami kimarad, amikor megpróbáljuk utánozni a természetet.

A kutatók nemrég 1,7 milliárd éves, parányi fosszíliákra bukkantak. Ezek segíthetnek megválaszolni az egyik legnagyobb kérdést az élet történetében: hogyan lett a piciny, egysejtű lényekből minden a Földön, a fáktól kezdve a polipokig? Úgy tűnik, a válasz a Föld legeldugottabb és legváratlanabb sarkában bújhat meg.

A tudósok most igazolni látszanak valamit, amit régóta sejtettünk: egy hétköznapi tápanyag segíthet megőrizni sejtjeink energiatermelő egységeinek fiatalságát. A titok egy olyan molekula, amely rugalmasan tartja a mitokondriumokat - és ami a legjobb, már most is ott lehet az étrendedben.

Képzeld el: benyúlsz egy üresnek tűnő dobozba, és kiderül, hogy valójában apró, láthatatlan valamikkel van tele, amelyek gyorsabban jelennek meg és tűnnek el, mint ahogy pislantanál. A kvantummechanika már közel egy évszázada ezt állítja az üres térről — és most végre talán megvan a bizonyíték hozzá.

Kutatók felfedezték, hogy a GRK2 fehérje, amikor nem működik megfelelően, felhalmozódik az agysejtekben, és ezzel önmagát erősítő folyamatot indít el – ami súlyosbítja az Alzheimer-kórt. A legjobb hír? Találtak egy vegyületet, amelynek segítségével talán meg lehet törni ezt a kört.